Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott
Amíg III. Musztafa szultán támogatta a báró reformjait, addig a legtöbb oszmán hatalmasság nagyon bizalmatlanul szemlélte a tüzérség fejlesztésének programját.29 Az európai szellemű újítások gyakran ütköztek az ulemák, vagyis a Korán jogtudósai ellenállásába, akik az nyugati befolyás esküdt ellenségei voltak. így a munkálatok gyakran megszakadtak és a háborús szükségszerűség igényei szerint indultak újra.30 A Fekete-tenger felőli orosz tengeri támadás fenyegető veszélye miatt a Boszporusz bejáratát is meg kellett erősíteni. A munkát természetesen Tott báróra bízták. A tervrajzok elkészítése után a végrehajtást 1773. február 16-án kezdte meg.31 E nevezetes nap másik fontos eseménye volt az új tüzéregység megalapítása, amelyről majd később lesz szó.32 A bárónak így egyszerre több olyan fontos munkát kellett felügyelni, amelyek egymástól távoli helyeken zajlottak. Ezt a fontos akadályt hamarosan sikerült legyőzni, amint erről az emlékirataiban is megemlékezik: „A tüzériskola, az öntöde és az új erődök egymástól hat mérföldre voltak, amelynek napi megtétele elég nagy megpróbáltatást jelentett. A Nagyúr megparancsolta a Bosztandzsi-basinak, hogy a Szeráj hajósai álljanak a rendelkezésemre és őket a kincstár ezért külön megfizette. Ettől kezdve a hajóm mindig ott állt az Arzenálban a Nagyúr felukkája mellett.”33 A báró törökországi sikerei hamarosan a versailles-i udvarban is visszhangra találtak. XV. Lajos érdemei elismeréseképpen brigadérosi rangra emelte a tehetséges katonatisztet. A kinevezésének hírére a Porta is kitüntette: a kajmakám nyilvánosan egy gyönyörű hermelinprémmel ajándékozta meg. A ceremóniára 1773. október 25-én került sor, amikor felavatták az általa alapított új tüzéregységet. A munkálatait gyakorlatilag az 1776-os elutazásáig folytatta. Az erődítményei nagyrészt a mai napig állnak, és állítólag az egyiket köznyelv sokáig „madzsar káleszi” (magyar vár) néven emlegette annak készíttetője emlékére.34 Lamouche ezredes szerint az általa épített Seddul Bahr melletti ún. „Tott ütegek” még az 1915-ös Dardanellákon zajló brit-francia hadműveletek során is szerepet kaptak.35 29 CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 46 220. 30 CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 47 250-251. 31 CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 48 181-182. 32 Uo. 182. 33 Tott Emlékiratai 236 34 Palóczy, E.: Báró Tóth i. m. 119. 35 Colonel Lamouche: Histoire de la Turquie. Paris, 1953, 138. Vo. Edmond Delage: La tragédie des Dardanelles. Paris, 1931, 155. 136