Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

DUKKON ÁGNES: „...pöröly és üllő között”. A naptárkrónikák tudósításai a török- és Habsburg-ellenes küzdelmekről és a végvárak pusztulásáról a 17. század második felétől 1711-ig

1707. 3. April. Ketskemeth Varosában, az Raes Nemzet irtózásra való dolgot vit vegben szók száz Ember elete veszedelmével, az karvallasok ment 2 000 000 Tall. Erőkre.

Eodem anno. Magyar országban, az Magyar és Nemeth hadak, sok égetéseket, és dulásokat tesznek, kik közöt Pápa, és Táta városátis föl égetik.

1708. 3. Aug. Az Meltoságos H. Generalis Eleister Uram ö Excell. Megveri II. Rákóczi Ferentzet Trencsin táján, az után Nyitra várátis meg vészi.

1711 : Ujj kalendáriom [... ]41

A krónika az előző évek eseményeihez hozzáteszi a legújabb adatokat, szellemében teljesen megegyezik a korábbiakkal, a szabadságharc eseményeit a labanc győzelmek és kuruc vereségek hangsúlyozásával mutatja be. Külön figyelmet érdemel a krónika végén közölt hosszú értekezés: Végző beszéd Magyar Országnak mostani állapattyárul, melynek szövegében a 17. századból jól ismert querela-műfaj hangnemére ismerhetünk rá. Nagy retorikai készséggel ecseteli az országot pusztító széthúzást, a „nagyravágyó fejek” okozta pártoskodást. Itt csak röviden utalunk erre az értekezésre, mert egy korábbi munkában már részletesen ismertettük.42

Érdemes azonban újra fölidéznünk ennek a Végző beszédnek a konklúzióját, mely a bibliai allúziókkal és a kuruc kori irodalmi toposzokkal átszőtt beszédet egy békéltető gesztussal zárja:

„De nyilván Isten a’ királyok királya így akarta, és szívetekben azt diktállya: Mennyetek Joseph-hez a’ ti föl kent igaz Uratokhoz, királyotokhoz és szerencsés Római Császárhoz. [...] így igaz töredelmes szivei nemcsak a’ királyi székben Istennek képe viselőjéhez, hanem ezzel és ez által magához is ő szent Fölségéhez megh térvén, s mind-kettőt félvén és szeretvén, oh, Ínséges Ország! Hidgyed hogy újonnan, mostani nyavalyásságod boldogságra, keserűséged vidámságra és kietlen Téli Pusztaságod Tavaszi virágzásra s-boldogságos örömre fordulását éred.”43

A Rákóczi-szabadságharcot a császári oldalról szemlélő, kommentáló naptárkiadó ezt a szöveget az előző, 1710-es év őszén illesztette bele a kalendáriumba (a szerzőség kérdése nem bizonyított, lehet maga Töltési is a

41 MOL P 566, 37. cs. XLIIl/a

42 Dukkon, Vallás és politika, 2003b, 17-34.

43Ujj Kalendáriom 1711-re [...]. Komárom, kiad. Töltési István. MOL P 566, 37. cs. XLIII/a E7a-E8b

122