Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Kontinuitás és diszkontinuitás: változatok Közép-Európára

Az egyetemes és a magyar történetírásban állandó vita zajlik a kontinuitás és/vagy a diszkontinuitás körül. így például elég közismert Paul Oskar Kristeller felfogása, hogy a középkor magában hordja a reneszánsz csíráit, következésképpen a középkor is tovább él a reneszánszban. Az elmúlt század magyar történészei közül Hajnal Istvánt foglalkoztatta leginkább behatóan a történelmi változások menete és technikája. Több tanulmányában is vizsgálta az új felfedezések mélyreható előzményeit. Például kimutatta, ahhoz hogy a lovak elviseljék a nehézeke húzására alkalmas szügyhámot, hosszú előzményre, emberöltőkkel mérhető szoktatásra, szokásszerűségre volt szükség. Hasonlóan bizonyította, ahhoz, hogy a gőzerőt hatékonyan alkalmazni tudják, apró technikai megoldások, türelmes megfigyelések sorának nagyon hosszú útja vezetett.7 Annakidején Tamai Andor rendkívül mélyreható elemzésekkel tárta fel, hogy a magyar irodalmi nyelv 16. századi hirtelen felvirágzását hosszú középkori készülődés előzte meg, együttélés a latinnal, majd a szóbeliségből irodalmi nyelvvé alakulás lassú folyamata kellett, hogy végbe menjen.8 Bessenyey György szállóigévé lett kijelentése: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudóssá, de idegenén sohasem”, több mint száz évvel azelőtt Apáczai Csere János csaknem szó szerint megfogalmazta. De az Akadémia létrehozásához a feltételeknek kialakulásának hosszú idejére volt még szüksége.

Történetírók generációit foglalkoztatatta, hogy mennyiben merőben új fejlemény II. József vallási tolerancia rendelete? Mennyiben független minden előzménytől? Vagy ellenkezőleg: összefoglalója a korábbi, hasonló irányba mutató döntéseknek? A császár döntésének elméleti forrását, Sámuel Pufendorf (1632-1694) nézetét a 17. század végi Magyarországon már ismerték, egyetemi előadásait Bethlen Miklós is hallgatta. A régi felfogással szemben, hogy felvilágosodás és a reformkor között éles törés lenne, felmerült, hogy a két időszak között látens, de erős szellemi, gazdasági kontinuitás mutatható ki.9

Közismert nézet szerint 17. és a 18. század a gazdasági fejlődés szempontjából két külön világ. Átfutva számos jelenségen ez vitathatatlan. De

7 KRISTELLER, Paul Oszkár: Szellemi áramlatok a reneszánszban. Fordította: Takács Ferenc. Bp. 1979. HAJNAL István: Technika, művelődés. Tanulmányok. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta GLATZ Ferenc. Bp. 1993. 320-321., 465-467.

8 TÁRNÁI Andor: „A magyar nyelvet írni kezdik.” Irodalmi gondolkozás a középkori Magyarországon. Bp. 1984.

9 ZÁDOR Anna: Zádszó. Ars Hungarica 1981/2, 244.

9