Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Kontinuitás és diszkontinuitás: változatok Közép-Európára

ugyanakkor a 18. századot meghatározó angol ipari forradalom kezdeteit egyre inkább a 17. században már alaposan kifejlett proto-indusztriali- zációban vélik felismerni. A 16. században elindult hadügyi forradalom 18. századi kiteljesedése is elmaradt volna a 17. század dinamikus hadiipara, lőportörő malmai és vas-officinái nélkül. Végiggondolva mindezt ugyancsak nehéz cáfolni a kontinuitást a két évszázad között. A népességszám alakulását, vagy a kereskedelem hálózatát, a városiasodás ütemét vizsgálva viszont rengeteg a helyi sajátosság és a különbségek az egyes térségek között. Hosszútávon azonban mégis megfigyelhetők az egész kontinensre jellemző fejlemények. Ennek vannak mélyben zajló meghatározói. Sőt általános, de az emberi beavatkozástól független meghatározói.

Gustaf Utterström svéd gazdaságtörténész a kora újkor egyik legnagyobb nemzetközi történész vitáját robbantotta ki 1955-ben. Véleményét a kora újkor három évszázadát folyamatosan és döntően egybefoglalóan befolyásoló tényezőről olyan szaktekintélyekkel szemben fejtette ki, mint Fernand Braudel és Eric Hobsbawm. Eszerint nem a pénzmozgás, nem az árak és a bérek alakulása, s nem is a politikai váltások, a társadalmi feszültségek, a javak szélsőséges elosztása határozta meg eredendően, hogy a népességszám visszaesett, válság válságot követett, és Európa minden országában gazdasági megtorpanások, krízisek, depressziók szakították meg a rövid fellendüléseket. Szerinte ezek felszíni jelenségek voltak, tünetei az általánosan érvényesülő döntő fejleménynek. Ez az alapvető meghatározó pedig a kis jégkorszaknak nevezett globális klímaváltozás volt.10 Megállapítását hosszabb viták után a korszak neves történészei Braudel, Emmanuel Le Roy Ladurie, Hubert Lamb és mások egyértelműen elfogadták. A svájci Christian Pfister eredményei és az 1986-ban Bemben megalakult történeti ökológiai keretében kibontakozó klímakutatások messzemenően igazolták, hogy a 16-tól a 18. század végéig a demográfiai, élelmezési, ruházkodási, mentalitásbeli viszonyokban, a termelés megtorpanásaiban az általános lehűlés, az úgynevezett „kis jégkorszak” hatása érvényesült folyamatosan.

A hosszú távú folyamatok tehát többfélék. Zajlanak az emberek döntéseitől függetlenül és érvényesülnek a változásokat előkészítő hosszú távú folyamatok. Minden változásnak, minden új felismerésnek megvolt a beérlelő

10 UTTERSTRÖM, Gusztaf: Climatic Fluctuations and Population Probiens in Early Modem History. Scandinavian Economic History Review 3 (1955) 3-47. Az egész vitát ismerteti: Behringer, Wolfgang: Kulturgeschichte de Klimas. Von der Eiszeit bis zur globalen Erwärmung. München 2007. Magyar fordítása: A kiima kultúrtörténete. A jégkorszaktól a globális felmelegedésig. Bp. Corvina, 2010.

10