Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)
Az egri vár: valóságos és eszmei érték
lehetett lőni a várba). A XVI. század első felére az egri vár egy reneszánsz lovagvár képét mutatta. A város fölött emelkedő erősséget kifejezetten magas, de nem vastag falak övezték, lőrésekkel ellátott védőfolyosóval a tetején. A magas falakat nehezebben mászhatta meg az ellenség, és nehéz volt a várba belőni hajítógépekkel a kőgolyókat. A XVI. század közepére, a kor rohamosan fejlődő haditechnikájához mérten az egri vár már elavult. Átépítésére akkor nyílt lehetőség, amikor Perényi Péter, Magyarország királyi kancellárja, a magyar hadsereg főparancsnoka és a szent korona őre kezébe került a város a hatalmas kiterjedésű püspökség jövedelmeivel együtt. A vár élére állított Varkoch Tamás parancsnoksága alatt a hajdani püspöki erőd elvesztette középkori lovagvár képét, és teljesen új funkciót nyerve, a török terjeszkedés elleni végvárrá alakult. A vár katonailag korszerű átépítése az olasz Alessandro da Vedano tervei alapján folyt. Az ágyúk lőtávolságának és tűzerejének megsokszorozódása miatt csökkentették a falak magasságát és növelték a vastagságát, illetve földtöltéssel erősítették meg. Ekkor építették a korszak modem olasz rendszerű bástyáit, amelyek a falak síkjából előreugró, ötszögű oldalazó tüzérségi védművek voltak. E bástyák homlokvonalairól a vár előterének bármely pontját kereszttűz alá lehetett venni, megakadályozva, hogy az ellenség eljusson a falakig. A bástyák belsejében, a kazamatákban elhelyezett lövegek pedig a falakat és a szomszédos bástyák homlokvonalait fedezték oldalazó lövésekkel. A belső és külső vár elválasztását a mély árok mellett fallal is biztosították, sőt az átvágott gótikus székesegyház szentély részéből kialakított Szentély bástyával, valamint az északi falat védő Sándor bástyával erősítették meg. Ekkor készült el a Szép bástya és a Hippolit-kapunál jobb védelmi képességekkel rendelkező Varkoch-kapubástya is. A várkorszerűsítő munka Dobó István kapitánysága idején, 1548-tól vett nagy lendületet. A nyugati fal védelmére megépült a nevét viselő ötszög alaprajzú olasz bástya és a Tömlöc bástya a föld védművel. Az 1552 őszén lezajlott sikeres várvédelem után „a földdel szinte egyenlőnek mondható” vár újjáépítését az uralkodó, Ferdinánd is szükségesnek tartotta. 1553-1596 között megtörtént az egri erődítmény korszerűsítése. A külső vár bástyáinak felújítása mellett hamarosan megépült a Gergely- és a Zárkándy-bástya. A vár olasz rendszerű átépítése azonban a híres építész, Ottavio Baldigara nevéhez fűződik, aki 1569-1580 között dolgozott Egerben. Tervei szerint a belső várat öt, a külsőt három füles bástyával erősítették volna meg. A bástyák belsejében, a „fül” mögött elhelyezett lövegek 225
