Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)

Az egri vár: valóságos és eszmei érték

védett pozícióból vehették tűz alá a szomszédos falszakasz és bástya előterét. A hatalmas földlökésekkel megtámasztott várfalakban összekötő és aknafigyelő folyosók épültek. Ezekben a katonák az ostromlók lőfegyvereinek tüzétől védve közlekedhettek. A falak aljánál húzódó folyosók külső oldalának mélyedéseiben helyezték el az ellenséges aknázást jelző vizesedényeket vagy dobokat, borsószemekkel a tetejükön. Ha a közelben a támadók az akna üregét csákánnyal vájták, az ütések keltette talajrezgés tovaterjedve az edényben lévő víz felületének, illetve a dobra szórt borsónak a mozgását idézte elő. A délkeleti bástyában ma is bejárható a folyosók mintegy 200 méteres szakasza, s a turisták számára ez a vár legattraktívabb része, kedvelt célpontja. Baldigara tervei csak részben valósultak meg, majd a munkálatok Christophoro Stella irányításával folytak tovább.

Az egri vár előzőekben felvázolt fontosabb építészettörténeti és művészettörténeti értékei mellett legalább ilyen súllyal kell szólnunk az erődítmény kultuszáról, a hozzá kapcsolódó tudati tényezőkről. Helyesen állapította meg Feld István 2002-ben, a várvédelem 450. évfordulóján megrendezett kultuszkonferencián, hogy ,,az egri vár hős védőinek a XIX. században kibontakozó kultusza ekkor még nem annyira közvetlenül a vár épületeihez vagy falaihoz, mint inkább a várhoz mint helyszínhez kötődött”.2 Az egri vár kultuszánál a XVI. századtól kezdve napjainkig a történelmi esemény, az 1552-es várvédelem a fő motivációs tényező, s ezt erősítik az irodalmi, képzőművészeti alkotások, a várban 1958-tól működő Dobó István Vármúzeum kiállításai és a történelmet idéző rendezvényei. A kultusz nyomán a vár iránt megnyilvánuló hatalmas érdeklődés is hozzájárult a műemléki értéket képviselő falak, bástyák és épületek felújításához, amely folyamat jelenleg is zajlik, és még az utánunk következő generációk számára is feladatot jelent.

Villantsuk fel a várkultusz alakulásának főbb állomásait! Az 1552 őszén zajlott hősies egri várvédelem páratlan nyilvánosságot kapott. A korszak jeles énekmondója, Tinódi Lantos Sebestyén már néhány hónappal az ostrom után verses krónikába - Eger vár viadaljáról való ének - foglalta az eseményeket. Egy másik munkáját - Egri históriának summája - latinra is lefordították Ferdinánd király számára. Az osztrák és német nyomtatott röplapok hadibeszámolói nyomán pedig egész Európában elterjedt az egriek helytállásának a híre. Dobó Istvánt a „kereszténység Herculese”-ként emlegették.

2 FELD István 2002. 256.

226