Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)

Séta a mai várban

7. kép. Az állandó vártörténeti kiállítás részlete

A Szent János evangélista tiszteletére szentelt háromhajós templom első tudományos igényű feltárása már 1862-ben megkezdődött, de nagyobb lendületet csak 1957 után vett. Az 1960-as évek rekonstrukciós munkái után a jelenlegi helyreállítások feladata a szabadon álló falak pótlása és védelme.

A székesegyház déli kapuján kilépve egy ráccsal lefedett gabonás verem mellett haladunk el. Mielőtt a Setét kapun keresztül lemennénk a kazamatákba, álljunk meg a X-XI. századi keresztelőegyház, rotunda 2000-ben helyreállított és tetővel védett alapfalainál. Ezek az egri püspökség legkorábbi épületének a maradványai. A kis körtemplomnak kelet felé félköríves főszentélye volt. A kápolna közepén lévő kő fejtámaszos fedőlapos sírban feltehetően Eger egyik első főpapját temették el. A körtemplom pusztulása után, illetve a román és gótikus székesegyház építése során a föld alá került romokra temetkeztek, amit a falak mentén talált épitett sírok jeleznek. A körtemplomhoz csatlakozó építmény vélhetőleg az első püspöki udvarház volt.

Az egri vár különleges és a látogatók százezrei által keresett építészeti emlékei a köznyelvben kazamatáknak nevezett föld alatti erődítmények. Ezek a maguk korában igen korszerű védőművek 1570 és 1595 között épültek ki az itáliai Ottavio Baldigara tervei szerint és részben személyes irányításával.

169