Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - Tárolóbútorok - Az ácsolt láda
Díszesebb darabjai eredetileg menyasszonyi, kelengyés ládának készültek, melyben a leány hozományának szánt textileket, ruhaneműt tárolták. A lakodalmat követően tartalmával együtt került az iijú pár tulajdonába mint új otthonuk egyik első berendezési tárgya, mely a szoba egyik reprezentatív darabjaként szolgált. Funkcióváltását jól tükrözi az 1955-ben Mikófalván vásárolt szekrényről feljegyzett adat, mely szerint „Menyasszonyi láda volt, a férfi ruháját tartották benne, újabban lisztet”29. A kelengye tárolására a XVIII. század közepéig elsősorban szekrényeket, ácsolt ládákat használtak a parasztság körében, az asztalosok készítette láda felhasználása csak szőkébb rétegre terjedhetett ki. A XIX. században azonban tért hódított az asztalosbútor. A múzeumokban és más gyűjteményekben megtalálható darabok ugyanakkor azt mutatják, hogy az ácsolt ládát továbbra is használták ebben a funkcióban. Különösen a terület északi falvaiban (Balaton, Párád) mutatható ki az a hagyomány, hogy a menyasz- szony hozományába a festett asztalosbútor mellett az ácsolt láda is beletartozott, egészen az első világháborúig, sőt elszórtan még ezt követően is. A magyar nyelvterületet tekintve is a legtovább a palócok tartották meg ke- lengyebútorként az ácsolt szekrényt, melynek oka a lakodalmi szokásrendben betöltött szerepével is összefügghetett. A nagy belső tere miatt kiválóan alkalmas volt a jelentős mennyiségű étel ajándék egyben tartására, melyet a menyasszony ágyával együtt - legtöbbször az esküvő előtti napon - szállítottak át a vőlegény házához, de a kulcsa a menyasszonynál maradt. Az új asszony ebből kínálta a lakodalom másnapján a vőlegényes háznál összegyűlteket.30 A menyasszonyi kelengyéből a déli területeken és Zemplénben hamarabb eltűnt a szekrény, ez azonban nem jelentette azt, hogy a lakáskultúrából is kikerült volna. A régi darabokhoz, a házasságkötéshez - mint életük egyik legfontosabb eseményéhez - fűződő szerepe miatt is sokáig ragaszkodtak. A kopott, törött szekrényeket javítás után már nem a szobában, hanem a kamrában használták. Sok helyen lisztet vagy más élelmiszereket tartottak benne. A liszt és a gabona tárolására azonban nemcsak másodlagos funkcióban használták az ácsolt ládákat. Az elsődlegesen erre a célra készült darabok általában díszítetlenek. A nagyobb, több részre osztott gabonásládákat mondták hombárnak, a kisebbeket szuszéknak. Azokban a falvakban, ahol a tárolásra használt helyiség egészét hambámak nevezték, valamennyi gabonás és 29 DIV N. 55. 49. 1. 30 K. CSILLÉRY Klára 1997. 351. 24
