Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
ÖSSZEGZÉS
talosbútor mintájára, növényi díszítéssel, virágokkal, sőt vörösítéssel is. A XX. század elején viszont, amikor a festett bútor divatja is leáldozóban volt, ezzel párhuzamosan új típusú bútorok is megjelentek. így a ládákat a lábakon álló fiókos kaszli vagy komód kezdte felváltani. Polgári hatásra ezek a bútorok egyszínüek, legtöbbször barnák vagy feketék voltak, de mindenképp mellőzték a korábbi élénk színeket. A palócoknál azonban ezeket a kaszlikat is pingálni kezdték, melyre a Mátra vidékéről több példát is mutat a dolgozat. A presztízsbútorok voltak a népi bútorok legszebb darabjai, kiemelt szerepük a párválasztás, házasságkötés szokáskörében betöltött funkciójuk miatt volt. Mivel ezeket specialisták, kézművesek készítették, a díszítő stílus és a bútortípusok változása ezeken követhető a leginkább. A legelső presztízsbútor a láda volt, melyhez tájanként különböző időszakokban csatlakozott az ágy, a lóca, az asztal és a székek. Ezek darabszáma is nagy eltéréseket mutat a területen a menyasszonyi kelengyében. A XIX. században megfigyelhető volt Északkelet-Magyarországon, hogy a bútorokat a festett láda stílusában kezdték díszíteni. A dolgozat rámutat arra, hogy ez a törekvés a vizsgált terület néprajzi csoportjainál, illetve tájain, melyik időszakban zajlott és mely bútortípusokra terjedt ki. Addig, míg a ládát, lócát, nyoszolyát a legtöbb helyen festették, virágozták, csak bizonyos tájakon volt jellemző a székek és még ennél is ritkábban az asztalok festése. így például Mezőkövesden és a matyó falvakban a székek támláit is gazdagon festették, élénk színű, apró virágokkal. Eger környékéről viszont minden részén vörösített, feketével csíkozott, márványozott asztal került a múzeumi gyűjteményekbe. A tárolóbútorok típusait tekintve a lábon álló akasztós vagy ruhásszekrény csak a XIX. század végén jelent meg Északkelet-Magyarországon paraszti használatban. Szélesebb körű elterjedése már a polgári stílus idejére esett, így a XX. század elejétől az egyszínű barna ruhásszekrényekkel találkozhattunk. A területen használt festett, virágozott ruhásszekrény csak néhány esetben fordult elő a gyűjteményekben. A XIX. század közepéről származó darabokról azonban kiderült, hogy a német nemzetiséghez köthetők. A szekrények a Heves megyei Aldebrőről valók, ahová a XVIII. században német földművesek telepedtek le. Ebben az időszakban több német fejedelemségben már a parasztság körében is általánosan használatban voltak a ruhás- szekrények. A hagyományápoló németekkel kézművesek, így asztalosok is érkeztek Eger környékére. Az akasztós szekrényeket is valószínűleg velük készíttették, nem találtam ugyanis olyan adatot, hogy számukra magyar asztalos dolgozott volna. Mint ahogy arra sem utalt semmilyen forrás, hogy a 156