Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

ÖSSZEGZÉS

német falvak környezetében - még ott sem, ahol vegyes lakosságú településen, mint például Egerszalók, éltek - átvette volna a magyar parasztság a festett akasztós szekrényt tőlük. Az akasztós szekrények festése-virágozása - a fejlődés eltérő üteme miatt - hiányzott a vizsgát terület magyarságának népi bútortörténetéből.

A dolgozat több ponton vizsgálta a bútorzat és a lakáskultúra egyéb tárgyai változásának a párhuzamait is. A felhasznált források azt bizonyították, hogy a népi bútorzat stílusváltozásai a lakáskultúra kiegészítő tárgyainak a változását is jelentették Eszakkelet-Magyarországon. Különböző módon díszített tükrök, faliórák, képkeretek, világítóeszközök terjedtek el a vizsgált területen. Nem volt véletlen az, hogy a XVIII. századból alig maradt fenn tárgy vagy forrás ezek díszítéséről, illetve paraszti használatáról. A lakás bútorzatával harmonizáló díszített darabok tömeges megjelenése ugyanis a XIX. századhoz köthető. Több tárgytípus - így a faliórák - csak a XIX. század végétől,

XX. század elejétől terjedt el és ekkor sem minden tájegységen. Néhány Heves megyei településen a lakóház berendezéséhez illeszkedő karnisok, íug- gönytartók terjedtek el, melyeket helyi specialisták, kézművesek készítettek. Ez a tárgy nyilvánvalóan polgári hatásra jelent meg a korábban függöny nélküli, majd a függönyt madzaggal vagy rudakkal rögzítő paraszti lakóházban. A készítők színes festéssel vagy például Gyöngyöspatán a középső részen képkeretek kialakításával a helyi ízléshez igazították. A népi bútorzat stílusváltozásaival párhuzamosan nemcsak a kiegészítő tárgyak változtak. Néhány tájon, így Dél-Heves több településén a korábban fehér falakat is színezni kezdték. Legtöbbször a kemencét festették például Adácson egyszínű kékre, de például Boldogon a kemencék gazdag figurális díszítést kaptak.

Az évszámos darabok és a források alapján a bútorzat változását sok esetben évtizednyi pontossággal sikerült meghatározni a vizsgált terület több részén. Túl azon, hogy a festett bútor elterjedése Eszakkelet-Magyarország néprajzi és táji csoportjainál időbeli eltéréseket mutat, helyi stílusok kialakulásának is tanúi lehettünk. Ezek jellemzőit valamint térbeli és időbeli elterjedését is vizsgálta bőséges forrás és ezen belül a lehető legszélesebb körben fellelhető tárgyi anyagon keresztül a dolgozat. Külön kiemelendő, hogy több magán- és önkormányzati gyűjtemény, valamint a határon túli múzeumok népi bútor anyagának megvizsgálásával a magyar tudományos élet által eddig nem ismert darabok segítették a népi bútorzat változásának megrajzolását. Ez lehetővé tette, hogy az eddigieknél jóval árnyaltabb, részletgazdagabb képet kaphassunk a témáról.

157