Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

ÖSSZEGZÉS

ÖSSZEGZÉS

A dolgozat három irányból vizsgálta meg az északkelet-magyarországi népi bútorok történetét a XVIII századtól a XX. század elejéig.

1. Áttekintette azokat a folyamatokat, amelyek a népi lakáskultúrában zajlottak. Hogyan változott a területen a parasztság lakáskultúrája? Ezen belül kiemelt figyelmet szentelt a ház térszerkezetének és a díszítő stílusnak. Melyek azok a sajátosságok, melyek az országnak csak ezen a részén voltak megfigyelhetők? Milyen külső történelmi és kulturális folyamatok töltöttek be katalizátor szerepet a változások térbeli és időbeli bekövetkezésében?

2. Vizsgálta a népi bútorok történeti fejlődését típusok szerint. Hogyan illeszkedett a terület népi bútorzatának a fejlődése a magyarországi folyamatokhoz? Megvizsgálta, hogy típusok szerint melyek voltak azok a sajátosságok, amelyek Eszakkelet-Magyarország jellemzői. A sajátosságok részint a stílusban, a szerkesztésmódban, másrészt viszont a változások időbeli eltolódásában voltak megfigyelhetők.

3. Nagyon fontos terület volt a készítők és a készítőközpontok vizsgálata. A terület népi bútorzata különböző készítő közegből került ki, a specialistáktól a háziiparosokon át a képzett asztalosokon keresztül a manufaktúrákig, bútorüzemekig. A céhtag asztalosmester évekig tartó tanulás és legtöbbször Eszakkelet- Magyarországon belül, de más-más vármegyében, városban vándorolva, aszta- losmühelyekben dolgozva szerezte képzettségét. A terület specialistái-háziiparo- sai családi, falubeli hagyományokat folytattak, míg a bútorüzemek új típusú, divatos darabjaival a bútorok elvesztették egyediségüket.

A készítő központok vizsgálata során egyrészt be kellett határolni a készítő közeget. Feltárásra került, hogy az adott bútortípus a kézmüvesipar mely szintjén került előállításra. Történeti adatokkal mutattam be azokat a fázisokat, munkafolyamatokat, melyek a központ kialakulásában, fejlődésében meghatározókká váltak. A dolgozat a lehető legszélesebb tárgyi anyag alapján rajzolta meg a vizsgált terület népi bútorkészítő központjainak jellemző stílusjegyeit, táji párhuzamait.

Eszakkelet-Magyarország népi lakáskultúrájáról fennmaradt XVII. század végéről illetve a XVIII. század első feléből származó források a lakás- kultúra tárgyszegénységéről tudósítanak. Csak kevés és kis értékű bútordarabot találhattunk a hagyatéki leltárakban, kárbecslésekben. A kutatók ezt a török kort követő háborús időszakokkal és az ennek nyomán kialakult álta153