Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A PARASZTI LAKÓHÁZ ALAPRAJZI TAGOLÓDÁSA, A BÚTOROK HELYE
A PARASZTI LAKÓHÁZ ALAPRAJZI TAGOLÓDÁSA, A BÚTOROK HELYE A lakóház a paraszti élet legfontosabb színtere, alapterülete a gazdálkodás építményeinek gyakran csak negyede-ötöde volt. Ugyanakkor a család életének legfontosabb eseményei itt zajlottak. A születés, a halál, a családi tűzhely alapítása mellett a mindennapok szokásrendje is jórészt ehhez kapcsolódott. A lakóházak alaprajzi elrendezésében a háromosztatú, szoba-konyha-kamra szerkezet volt az általános Északkelet-Magyarországon. A lakóház egy része is tároló funkciójú volt. A XIX. század első feléig Északkelet-Magyarország jelentős részén a kamra, a palócok lakta északi területen azonban a pitvar szolgált az élelmiszerek és különböző eszközök tárolására. Később a palócoknál is ide kerültek a konyhai funkciók, ami elsősorban a tüzelőberendezés változásával magyarázható. Ez a lakóház szerkezetére, tagolására, a bútorzat rendjére a tüzelőberendezés elhelyezkedése döntő befolyást gyakorolt. Északkelet-Magyarország két hagyományos lakóháztípus, az alföldi és az északi magyar vagy palóc elterjedési területe mentén fekszik. A fenti háztípusokhoz jellegzetes tüzelőberendezés is kapcsolódik. Csaknem lehetetlen vállalkozás lenne azonban meghúzni a területen azt az éles határvonalat, melytől délre csak az alföldi és északra csak palóc típus lenne megtalálható. A tüzelőberendezések a XX. században leírt parasztházakban is csak ritkán maradtak meg hagyományos formájukban. A palóc vagy északi magyar alaptípus már a XIX. század végén is ritkának számított. A két tüzelőberendezés típus a XIX-XX. században hatott egymásra, mely történetileg jól nyomon követhető a források alapján. A kronológiánál azonban figyelembe kell venni, hogy a történeti típusok és variánsaik gyakran egy időben, egymás mellett léteztek ugyanazon a településen. Az egyszerre történő változtatáshoz a térségben is gyakori tűzvészek és az ezeket követő újjáépítés teremtett kedvező alkalmat. A tüzeket ugyanis legtöbbször éppen a füst-, szikraelvezetés rossz megoldása idézte elő. A Mátra-Bükk vidékén és északi előterében, a palócok lakta területen a szobában építették a tüzelőberendezést, melyet belülről fűtöttek, és a füstöt is a szobába eresztették. A XVIII. században vált általánossá a kemence nyílása fölé épített füstelvezető vagy kürtő, mellyel a szobát ugyan füstmentesítették, de ez nem a szabadba, hanem a kémény nélküli padlásra ve12
