Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A PARASZTI LAKÓHÁZ ALAPRAJZI TAGOLÓDÁSA, A BÚTOROK HELYE

zetett. A lakóház egyetlen fíítött helyisége ekkor a szoba volt, így a lakó- és munkatér funkcióját egyaránt betöltötte. A kürtő egyik oldala a belső tüzelésű kemence szájánál támaszkodott. Alakja hengeres vagy négyzetes volt. Az előbbi rekonstrukcióját a parádi Palóc-házban láthatjuk, az utóbbiról Herman Ottó ostorosi beszámolója és rajza maradt fenn16. A XX. század közepén végzett felmérések már csak a padlásra vezető, elfalazott lyuk formájáról tudósítanak - kerekről Abasárról, négyzetesről Gyöngyöspatáról -, mely jelzi a szerkezet egykori formáját. Az általánosan ismert kürtő elnevezés mellett Gyöngyöspatán kinolin, Bekölcén, Párádon cseresnyek, Sírokon anyó szavakkal jelölték.17 Fekvő kürtőről, mely a pitvarba vezette a füstöt, csak a szakirodalomban találhatók utalások, ábrázolásokat, illetve építészeti emlékét nem sikerült találni.

A kürtő sok esetben a födémre épített fekvő kéménybe torkollott, és ezen keresztül került a füst a padlástérbe, csökkentve ezzel a tűzveszélyt, melyet a forró levegő és a szikra a gyúlékony növényi eredetű héjazatra jelentett.

A kemence általában szögletes (kocka, fekvőhasáb) formájú volt, a kör alaprajzú ritkának számított a hegyvidéki területen (Fedémes, Szentdomonkos). A kemence mellé több oldalról padkát építettek. A szájánál, illetve a mellé épített takaréktűzhelyen főztek, a többi fekvő padka volt, melyen ültek, aludtak. A kemence tetejét szaphának nevezték, de Pétervásárán a boldoganyáig kinyúló padkát jelölték így. A főzés színtere ennél a megoldásnál a szoba volt, a fütetlen, tűzhely nélküli pitvarnak nem volt ilyen funkciója. A XIX. század elejétől fordították meg a kemencét a pitvar felé, ettől kezdve külső tüzelésű berendezés jellemezte a palóc háztípust is.

A terület déli részén mindvégig a külső tüzelésű kemence volt általános. A konyhába nyíló kemenceszáj elé tüzelőpadkát, főzőpadkát építettek. A kemence és a főzés füstje-gőze - a konyha hátsó része fölé teljes egészében ráboruló - szabadkéményen keresztül távozott a szabadba. Dél-Borsodban a szabadkémény csak a konyha hátsó részének felét, kétharmadát borította.18

A belső tüzelésű, északon jellemző tüzelőberendezés elsősorban a lakosság vándorlása révén a síkvidékre is benyomult.19 A XIX. századtól azonban

16 NM EA 182 - D. Herman Ottó 1900. decemberében tett látogatást több ostorosi és andor- naki barlanglakásban, melyet naplójában rögzített. HERMAN Ottó 1899-1900. 57-77.

17 BAKÓ Ferenc 1974. 226.

18 BALASSA M Iván. 1997. 142.

19 Például Dél-Hevesben Besenyőtelek, Csány.

13