Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

G. ETÉNYI NÓRA: Végvári karrierek nemzetközi híre

gadható módon. Apja, Batthyány Kristóf a törökkel való együttműködés miatt kompromittálódott 1683-ban, így le kellett mondania fia, Ádám javára.61 Batthyány Ádám dunántúli kerületi és Kanizsával szembeni végek főkapitánya 1685-től, főpohámokmester 1687-1693, horvát bán 1693-tól, országbíró 1700-tól. A táti csatában és Buda visszavételében is részt vett. Egy Székesfehérvár visszavételéről (1688. május 4.) tudósító röplap62 emelik ki Batthyány Ádám szerepét. A város visszavételénél nem a katonai eseményt, hanem Székesfehérvár politikai jelentőségét hangsúlyozzák, I. József pozsonyi koronázására is utalva a korábbi koronázóváros visszavételének ünneplésekor. Johann Martin Lerch rövid összefoglalással megjelentetett röplapján63 viszont a képen is jelölik Székesfehérvár visszavételében fontos szerepet játszó Batthány seregeinek helyzetét. Batthyány II. Ádám neve leggyakrabban Kanizsa ostromakor jelent meg a korabeli újságokban. A Hadi Tanács már 1687-ben határozott Kanizsa blokáddal való bevételéről, így az ekkor már horvát bán vezetésével és Zichy István alkapitányi kinevezésével 1688 júniusától kezdődött Kanizsa blokádja. A császári és birodalmi seregek már Belgrádot ostromolták, a Hadi Tanács döntése értelmében Szigetvár és Kanizsa egyfajta szigetként maradt meg, s egy elhúzódó és nem túl látványos, de költséges katonai akció vette kezdetét.64 A hírek szerint felemás helyzet alakul ki, mert 1687-ben komoly élelmiszercsere figyelhető meg az amúgy blokád alá fogott török őrséggel. A német, különösen a müncheni hetilaphírek (Ordentliche Wöchentliche Post Zeitung) rendszeresen foglalkoznak Kanizsa blokádjával. Külön hírként jelenik meg, amikor a segélykérő török követet, Husszein agát 1690. február 24-én elfogják és kivégzik. Zichy István

61 Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitányhelyettesek Magyarországon a 16-17. században. Történelmi Szemle 39. (1997.) 280.

62 „Warhafte Abbildung der berühmten Vestung Stul-Weissenburg.. Anno 1688.” App. M. 221. Röpl. 1016. Szalai Béla I. kötet 119. 41. tábla.

63 „Die von Christen Glücklich dem türcken... Alba Regalis, oder Stulhhweissenburg..” App. M. 354. Szalai Béla I. 43. tábla.

64 Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád és vár kapitulációjának történetéről, 1688-1690. In: Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv 25. Kaposvár, 1994. 51-124. és Szita László: Újabb adatok a kanizsai blokádharc és kapituláció történetéhez. In: Hadtörténelmi tanulmányok. Zalai gyűjtemény 36.1. Zalaegerszeg, 1995. 53-77. Tóth Hajnalka: A Kanizsával szembeni végvidék 1686-ban Gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerális jelentései alapján. Hadtörténelmi Közlemények 212. évf. 2008. Szeptember-december 3—4. Szám. 757-765.

77