Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében
16-17. századot, sőt a 18. századra is átnyúltak, minden addiginál jobban szembetűntek a történetiség, s a fejlődés meghatározói a várőrség összetételében, a társadalmi támogatottságban és az ország védelmének, mint hivatásnak esetleg családokon belül is apáról fiúra öröklődő hagyományában. A konferenciák témái nagyobb országos, sőt egyetemes társadalmi, gazdaság, eszmetörténeti összefüggésekbe illeszkedtek. Több szempontból is megvilágították a Habsburg kormányzat, a Királyi Magyarország, a Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalomhoz csatolt területek egymáshoz való viszonyát. Feltárták a végvári vonal védelmi rendszeréből következő, az oszmán hadviseléshez alkalmazkodó harcmodor következményeit a hadügyi forradalom évszázadában. Új irányzat érvényesült Közép-Európa anyagi és szellemi erőforrásainak vizsgálatával. Új rálátások nyíltak az egész európai hadviselést átalakító folyamat különböző társadalmi, egészségügyi, logisztikai következményeire. Megvilágították a végvárrendszer két évszázados változásainak szociális, mentálhigiéniai, jogi, életmódbeli rétegeit. Készültek izgalmas tanulmányok a demográfia, az ikonográfia, az ikonológia, az identitás és más tárgykörökből. Érvényesültek a társadalomtudományok új nemzetközi irányzatai. Utat tört a holisztikus látásmód, miközben élnek tovább a tradicionális eljárások és nézetek is. A vártörténeti műhely sikeresen adaptálta a más területeken folyó kutatások módszereit és eredményeit. A nemzetközi hírű magyar turkológia kutatói a török végvárak tárgyszerű leírásával, a török őrségek ellátásának, szokásainak, életének mélyrehatóbb vizsgálatával a kultúrák érintkezéséről, kölcsönhatásáról tudósító területekre irányították a figyelmet. Megváltozott a végvári társadalomról kialakult régi vélemény, mintha az csak az otthonukat vesztett szegény és műveletlen rétegekből verődött volna össze. Bebizonyosodott, hogy a 16. század végén és a 17. század első felében elevenen élt az ókorban sem idegen, s a reneszánsszal megújult felfogás, hogy a személyiség teljességéhez hozzátartozik képességeinek sokirányú kifejlesztése. Ezért is gyakori a diplomata és katona, a vállalkozó és generális és a témánk medrében különösen fontos a végeken harcoló humanista író, a költő és a végvári harcos személyisége Közép-Európában.22 Eddig nem ismert irányokba nyitotta ki a végvárak történetét a nemzetközi közvélemény és a propagandakutatás. Teljesen új területeteket világított meg a természeti viszonyok, a környezet 22 Vö.: Bitskey István: Virtus és poézis. Önértelmezés és nemzettudat Zrínyi Miklós műveiben. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerkesztette: Bene Sándor és Hausner Gábor. Bp. 2007, 116. 27
