Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében
és végvárrendszer kapcsolatának vizsgálata, érvek és megfigyelések sokaságát nyújtva a váruradalmak erdővédelméről, s a várak és erődök Európa más országaira is jellemző, de különösen Hollandiában magas tudományos szintre fejlesztett vízvédelmi rendszerről. Felhívta a figyelmet az ökológiai nézőpont a várkertekre, a herbáriumokra, a laikus gyógyítók és felcserek beteg, és sebesültellátó kultúrájára. Vizsgálták a várak fűtését, fafogyasztását, s az éghajlatváltozás következményeit. Hangsúlyozva, hogy a végvárak a síkvidék és a hegyvidék találkozási vonalán alakultak ki, az ökológiai vizsgálatok közelebb vittek annak a kérdésnek megválaszolásához, hogy miért éppen Magyarország közepét vágta ketté a végvárrendszer. A tájékoztatást, a végváraknak az információs hálózatban elfoglalt helyét vizsgáló konferencia gazdag témaköre a kémszervezetektől a várak tudósitó szolgálatáig adott széleskörű áttekintést. A végvárak információs rendszerét feltáró előadások képletesen szólva antennákként szolgáltak a kor jobb megértéséhez. Kimutatták, hogy a fontosabb magyarországi végvárak egy Isztambultól Madridig, Londontól Amszterdamon át Rómáig az egész korabeli Európát átfogó hírhálózat fontos csomópontjai voltak. Transzmissziós feladatokat töltöttek be a hírek közvetítésében az információrobbanás évszázadában. Segítségükkel könnyebben megérthető a várkapitányok, vagy akár az egyszerű vitézek néhány forrásban felbukkanó jó tájékozottsága, vagy az informátorokra bőven áldozó és kiválóan megszervezett Habsburg központi kormányzatnak a diplomáciában is elsőrangú felkészültsége. Fölösleges lenne vitatni, hogy a 17. században már nemcsak fegyver feszült fegyvernek, hanem tájékozottság versengett tájékozottsággal, és sokszor a jól értesültség döntött. A huszadik század utolsó esztendejében, úgy is mondhatnám, búcsúzó hónapjában 1999. október 13-14-én a végvárak ellátását vitatta meg a vártörténeti konferencia. Az előadásokból kidolgozott tanulmánykötetet nevezhetnők évszázadváltó kötetnek is. De jobban belegondolva a kutatás folyamatosságát dokumentáló kötet is lehetne. Felhívta a konferencia a figyelmet, honnan indult a műhely vizsgálata Benda Kálmán 1983-ban, a vártörténeti műhely első konferenciáján tartott előadására arról, hogy a végvárak fenntartása meghaladja az ország erőforrásait és Illésházy azóta is sokszor ismételt véleményét idézte. Előadást tartott Perjés Géza, a hadsereg élelmezéstörténetének külföldön is elismert szakértője, és előadott egy sereg fiatal: Domokos György, G. Etényi Nóra, Kenyeres István, Pálffy Géza, Sarusi Kiss Béla.23 23 Végvár és ellátás. Szerk.: Petercsák Tivadar és Berecz Mátyás. Studia Agriensia 22. A műhely tanulmányainak puszta felsorolásáris terjedelmi okokból le kellett mondanunk. 28
