Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

OROSS ANDRÁS: Végvárak és a Magyarországon működő kamarák a 17-18. század fordulóján

ezt következetesen, de nem teljes körűen csak Győr és Kanizsa környékén vitték végbe. A rendelkezések végrehajtására több okból nem került mindenhol sor: egyrészt nem volt olyan szerv, amelyik tervszerűen összefogta volna a szállításokat, azok sokkal inkább egy-egy várkapitány egyéni akciói voltak, másrészt sok magánvár birtokosa tiltakozott, amikor ágyúit - amelyeket sajátjának tartott - el akarták vontatni,24 harmadrészt a rossz állapotú utak és hidak nem voltak megfelelőek ennek a projektnek a véghezviteléhez.25

Szorosan kapcsolódik a kamarák hadi finanszírozásban kifejtett tevékenységéhez a várőrségek zsoldja. A várak többségének az őrzését ún. szabad századok („Frei Compagnia”) látták el az 1690-es években, amely alakulatokat a harmincéves háborút követően hoztak létre, elsősorban olyan veterán katonákból, akik a várőri szolgálatot tökéletesen el tudták látni, de a hadműveletekben már nem vettek részt, ezért javadalmazásuk is kisebb volt, ugyanakkor az alakulat nem tartozott az állandó hadsereg kötelékébe. Az 1670-es évektől a Rákóczi-szabadságharcig különösen a visszafoglalt várakban találunk ilyen, főleg a Német-római Birodalomban verbuvált katonákból álló századokat. Az állandó hadsereg ezredéinek Magyarországon állomásozó alakulatainak fizetésébe a kamarákat nem vonták be, viszont egy-egy szabad század bérét egy-egy kamarára hárították. így az 1680-1690-es években a Magyar Kamara folyósította két komáromi, a pozsonyi szabad század és a magyaróvári őrség (ez csak egy kisebb alakulat volt, akiket Győrből vezényeltek ki) zsoldját. A Szepesi Kamara a kassai, szendrői német katonák, a Csáktornyái Kamarai Adminisztráció a Csáktornyái szabad század fizetségét utalta ki minden évben, míg a Budai Kamarai Adminisztráció egyik várőrségnek sem adott ki készpénzt. További kutatásoknak kell még tisztázni, hogy a várőrségek zsoldjuk mekkora részét kapták élelemben, ill. készpénzben.

Különösen nagy szerep hárult a kamarákra a várkapitányok fizetésének tekintetében, amely elsősorban a Budai Kamarai Adminisztráció által igaz24 A sümegi vár hadi eszközei körül is komoly nézeteltérés alakult ki. Kas Géza: Széchenyi Pál kalocsai érsek és a Haditanács vitája Sümeg váráról. In: Mindennapi élet a török árnyékában. Szerk. J. Újváry Zsuzsanna. Piliscsaba, 2008. (Khronosz. A PPKE BTK Történet- tudományi Doktori Iskolájának sorozata 1.) 115—125.

25 Jó példa erre Kanizsa: amikor 1702-ben elhatározták a vár lerombolását, több hónapon keresztül kellett a várban lévő ágyúkat és a várból kivezető hidat olyan állapotba hozni, hogy azokat, ill. azon szállítani lehessen. Oross András: Dokumentumok a kanizsai vár 1702-1703. évi lerombolásának történetéhez. In: Levéltári Közlemények 77. (2006) 2. sz. 137-187.

239