Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

OROSS ANDRÁS: Végvárak és a Magyarországon működő kamarák a 17-18. század fordulóján

gatott területen volt jellegzetes, ahol a legtöbb visszafoglalt vár volt. Az itt szolgáló várkapitányok (akik többször egyúttal a Habsburg Monarchia állandó hadserege egyik ezredének tulajdonosai is voltak) sokszor jelentős elmaradásokkal ugyan, de rendszeresen kapták - a forrásokban „Adiuta” vagy „Tafelgeld” névvel illetett - fizetésüket, amellyel a kamara mintegy megváltotta a várkapitányok jogát a különböző jövedelmekre (vám, harmincad, só, bor-, sör-, és húsmérés, halászat stb.). Külön érdekesség, hogy nem minden várkapitány kapott járandóságot és akik kaptak, azok sem azonos összegben. Ennek egyik magyarázata, hogy bizonyos várakból már korábban kivonták a helyőrség jelentős részét és csak egy kisebb alakulat látta el a várőrzéssel járó feladatokat, a terület központi vára kapitányának felügyelete mellett. Jó példa erre Szigetvár esete, hiszen az 1695-1719 közötti várkapitány, Johann Joseph de Huyn volt illetékes Siklós, Pécs, Kaposvár, Dombóvár, Simontomya, Mohács erősségeit és katonaságát érintő ügyekben. A legtöbb pénzt a szigetvári kapitány kapta (3000 Ft, amelyhez persze hozzájárult, hogy Huyn 1695 óta egyúttal altábomagyi rangban szolgált), őt követte a budai várparancsnok (1692-1698: Max Wenzl Baron von Franckenberg) 1200 Ft-tal. 600-600 Ft-ra voltak jogosultak Eger (1688-1701: Johann Buttler), Kanizsa (1691-1697: Christoph von Berge), Székesfehérvár (1691-1702: Christian Andreas Jörger) kapitányai. Az 1697/98. évi kimutatások szerint Feopold Schlick, Szeged és vidéke, a formálódó Tisza-Maros határőrvidék katonai parancsnoka évente 3600 Ft-ot kapott, de jelen esetben nem elsősorban várkapitányi funkciói ellátása, hanem a határőrvidék feletti katonai igazgatás felügyelete miatt utaltak ki számára ekkora összeget26 (jelzi ezt az is, hogy 1701-ben már csak 1200 Ft-os éves fizetést kapott a Budai Kamarai Adminisztrációtól).

Egy 1695. évi kimutatásból ismert, hogy az 1690-es évek elején a Szepesi Kamara éves szinten a kassai, munkácsi és tokaji kapitányok 720, a szendrői parancsnok 576, míg a váradi kapitány (már amikor a Szepesi Kamarához tartozott pénzügyi szempontból a vár) 1200 Ft-os fizetését állta.27 A Magyar Kamara a komáromi (évi 2000 Ft) és a trencséni várkapitányt (1000 Ft) fizette minden évben, míg a Csáktornyái Kamarai Adminisztráció, amíg az igazgatása alá tartozott, a kanizsai kapitánynak utalta ki az őt megillető járandóságot.

26 A kapitányok járandóságairól a kimutatásokat Id. MOL E 286 Vegyes számadások és nyugták 1697. és 1698.

27 ÖStA HKA HFU 20. Juni 1695. (RN 370. föl. 230.) Azaz évente 2736 (ill. 3936) Ft-ot fordítottak a kapitányok fizetésére.

240