Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

KENYERES ISTVÁN: Végvári karrierek: udvarbírák, ellenőrök, élésmesterek

3. táblázat. Átlagos tisztviselői szolgálati idő a vizsgált várakban

és uradalmakban

Végváruradalom

Átlagos szolgálati idő (év)

Udvarbíró/Prefektus/

adminisztrátor

Ellenőr

Élésmester

Eger

1,8

2,7

4

Érsekújvár

(esztergomi érsekség)

5,1

9,0

7,3

Győr

1,9

Kassa

1,9

Kálló

1,1

Komárom

7,2

5,0

5,0

Munkács

1,4

Murány

8,5

3,0

Sáros

3,3

3,3

Szádvár

1,1

Szatmár

2,8

1,3

1,1

Szendrő

1,6

1,5

Tata

1.1

Tokaj

1,6

4,0

3,0

Összesen/A t/ag

3.4

4.40

2.9

A fluktuáció vizsgálata mellett fontos szempont a motivációs tényezők vizsgálata. Mi vezette ezeket a többnyire kisnemesi, részben polgári származású egyéneket arra, hogy a nem csekély feladattal és sok konfliktussal járó tisztségeket elvállalják? Nyilván elsősorban az egzisztenciális kényszer, azaz jelentős birtok és így bevétel híján valahonnan elő kellett teremteni egyrészt a mindennapi megélhetéshez szükséges összegeket, másrészt a nemesi léttel járó a kisbirtokosok szintjén is elvárt reprezentációs és egyéb társadalmi igények költségeit (pl. nemesi kúria fenntartása, öltözködés, örökség, hozomány, hitbér, leánynegyed biztosítása stb.). Az osztrák/német területről érkezők számára az otthoni lehetőségek beszűkülése miatt karrierépítési lehetőséget és a meggazdagodás reményét kínálta a magyarországi hivatalvállalás. A végvári és végváruradalmi hivatali szolgálat ugyanis jelentős lehetőségeket hordozott magával. Ezek között az egyik legfontosabb tényező a korabeli viszonyokhoz képest többnyire tekintélyes fizetés volt. Ezek nagyságrendjéről az alábbi táblázat nyújt áttekintést:

202