Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
KENYERES ISTVÁN: Végvári karrierek: udvarbírák, ellenőrök, élésmesterek
4. táblázat. Tisztviselői fizetések a vizsgált uradalmakban és végvárakban Váruradalom Udvarbíró/prefektus/ adminisztrátor Ellenőr Élésmester Eger 1000 mFt (1575) 200 mFt (1551) 960 mFt (1200 rFt) (1570-es évek) 1200 mFt (1577) Érsekújvár (esztergomi érsekség) 300 mFt (1550) 200 mFt (1550) 350 mFt (1574) 400 mFt (1578) 1200 mFt (1586) 400 mFt (1587) Győr 384 mFt (480 rFt) (1560-70-es évek) Kassa 225 Ft(1555) Komárom 480 mFt (600 rFt) (1550-70-es évek) 48 mFt (60 rFt) (1579) 384 mFt (480 rFt) (1560-70-es évek) Munkács 250 mFt (1567) Murány 125 mFt (1550) 250 mFt (1551) 300 mFt (1555) Sáros 200 mFt (1557) Szatmár 600 mFt (1566) 672 mFt (840 rFt) (1560-70-es évek) 1300 mFt (1575) 300 mFt (1572) Szendrő 200 mFt (1567) 300 mFt (1576) Tata Tokaj 400 mFt (1567) 250 mFt (1577) 120 mFt (1576) A táblázat adataiból nyilvánvaló, hogy a legnagyobb presztízsű és egyben a legjobban fizetett állások a korszak legnagyobb végváruradalmaiban voltak: így az egri udvarbírónak, később prefektusnak, a szatmári udvarbírónak, valamint az esztergomi érseki birtokok adminisztrátorának 1200 és 1500 magyar Ft közötti éves fizetés dukált. A szintén jelentős uradalomnak számító Tokaj, Szendrő, Komárom vagy Murány esetében pedig a vezető gazdasági tisztviselő 200-400 Ft közötti éves fizetésre számíthatott. Nem mellékesen a tisztviselőknek a fizetés mellett sok helyen szabad asztaltartás, vagy meghatározott élelem-ellátmány, kocsi-tartás és több lóra járó takarmány is járt. A vezető tisztviselői fizetések nagyságrendjére jellemző, hogy 203
