Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben
Érdemes kitérni egy különleges jelenségre, amely merőben szokatlan volt a hódoltság viszonyai közepette, és amely egyúttal ezen tanulmány meghatározó pontját is képezi: a rabok túlkapásaira. A török és magyar területen élő népesség jóindulatától, adakozó kedvétől függő kóborlók ugyanis visz- szaéltek a feléjük tanúsított segítőkészséggel és bizalommal, és amit eddig csak hosszú megalázkodással és koldulással tudtak megszerezni, azt hamarosan erővel próbálták meg elvenni. A rabok idővel csoportokba szerveződtek és egyesült erővel erőszakosan léptek fel a hódoltság lakosságával szemben. Az 1640-es évek elejétől kezdtek megszaporodni a koldulok túlkapásairól szóló híradások, amely folyamat az 1660-1670-es évekre tetőzött igazán. A kóborlók szeszélyeinek legjobban dokumentált esetei Gyöngyös városából származnak, amelynek török kori iratai mély betekintést engednek a történések mögé. Gyöngyös 1641-ben emelte fel először a hangját a nála éjszakázó, 5-6, néha 10-15 fős mohamedán rabcsapatok ellen, akik panaszuk szerint zaklatják a lakosokat, távozáskor fejenként egy korsó bort és kocsit követelnek tőlük, amelyeken természetbeli sarcaikat szállíthatják, majd ezeken napokig vitetik magukat, ha pedig valami nincs a kedvükre, a város bí- ráit megverik.65 A gyöngyösiek panasza minden bizonnyal meghallgatásra talált, mert ezt követőleg közel két évtizeden keresztül nincs adatunk újabb túlkapásokról, az 1660-as évek elejétől fogva viszont újra megszaporodtak az ilyen típusú kihágások. Hasonló tendenciákkal találkozhatunk a határtól távolabbra fekvő Jászberény városának esetében is, ahol 1649-ben kapunk hírt első alkalommal a koldulok visszaéléseiről. A jászsági városban viszont ezen esetben a rabok azon része garázdálkodott, akik már nagyon közel jártak sarcuk teljes megfizetéséhez, és ez esetekben ennek jelzésére az egyik lábukról levették a fogoly voltukat szimbolizáló bilincset.66 Forrásinak alapján az ő esetükben az a lehetőség is fennállhat, hogy ún. álrabokkal van dolgunk, vagyis a korszakban gyakran feltűnő olyan egyénekkel, akik pusztán a megtévesztés, a nagyobb haszon és társadalmi együttérzés reményében csatoltak vasbilincset a lábukra, hogy így az adakozókat, illetve a jó szándékú embe65 Fekete Lajos: Gyöngyös városának török iratai. In: Levéltári Közlemények 10 (1932) 316. 66 Hegyi Klára: Jászberény török levelei. Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 11. Szolnok, 1988, 89. Musztafa egri pasa a jászberényieknek, 1649. május 1. Ezt követően egy évvel, 1650-ben már itt is a gyöngyösihez hasonló eseményekkel találkozhatunk, ahol is arról számolnak be a korabeli híradások, hogy a rabok a lakosoktól élelmiszert, kést és még rókabőrt is követeltek. Hegyi, 1988. 91. Ahmed egri pasa a hatvani alajbégnek és várőrség agáinak, 1650. január 24. 163
