Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben
reket megtéveszthessék, és ők voltak azok, akiknek gyakori felbukkanása miatt a hitlevél intézményét egykoron bevezették.67 1662-ben Gyöngyös és Jászberény lakosai arra panaszkodtak, hogy mohamedán és keresztény rabok városaikba érkezve holmijuk szállítására kocsikat követelnek tőlük,68 ám hamarosan már nem elégedtek meg a szekerekkel és a számukra adott önkéntes adományokkal, és egy esztendővel később már arról hallhatunk, hogy a Gyöngyösre érkező mohamedán koldulok kevesell ve a számukra juttatott adományokat, fosztogatják és zaklatják a lakosságot.69 Ilyen jelenségek azonban nem csupán az egri vilajet nyugati, hanem a keleti részében is előfordultak, bár forrásaink jóval szegényebbek ezen körzettel kapcsolatban. Miskolc városának 1678-ban Mehemet egri pasa például meghagyta, hogy csak azon raboknak adjanak szekeret és élelmet, akiknek kezében az ő pecsétes hitlevelét látják, továbbá a pasa szigorú büntetést helyezett kilátásba az erőszakoskodókkal szemben.70 Idővel azonban már nem csupán az anyagi, hanem a gyorsan fogyó természeti javak, élvezeti cikkek is a koldulok célpontjaivá váltak - 1668-ban a gyöngyösiek már arról panaszkodtak, hogy szüret idején a rabok náluk összegyűlnek, mustjukat elszedik és hatalmaskodnak rajtuk,71 később pedig már nem csupán a mustot, hanem a bort is ellopták a betolakodók, amelyet pedig a város számukra juttatott kocsijain72 árultak faluról-falura járva.73 Hogy pontosabb képet kaphassunk a kéregetők számáról és az egyes települések lakosságára gyakorolt hatásukról, érdemes megemlítenünk, hogy példának okáért Miskolc városa 67 Takáts, 1907. 531. 68 Fekete, 1932. 107—108. Jászberény még ugyanebben az évben arra is panaszkodott, hogy egyes rabok a hajdúkkal szövetkezve hozzájuk mennek, mezőn lévő csordáikat elhajtják, az azokra vigyázókat pedig megkötözik. Hegyi, 1988. 109. Iszmail budai pasa a hatvani várőrség agáinak, 1662. november 15. 69 Fekete, 1932. 110. 70 Szendrei János: Miskolcz város története. 1000-1800. II. Miskolc, 1904, 208. 71 Fekete, 1932. 116. 72 Bár az 1655. évi XXII. törvénycikk megtiltotta, hogy a lakosságot a földesurak vagy a katonaság rabok szekeres szállítására kötelezze, a kolduló rabokra ezen törvénycikk azonban nem tért ki. Ezt követően 1661-ben Heves vármegye és Kászon egri pasa közös egyeztetés után szinte egyszerre adott ki hasonló tartalmú rendeleteket. A megye ebben egyaránt megtiltotta a „vasas” és a „vasatlan” rabok számára is szekér vagy ló adását, továbbá a szállítmányozást. Ezzel szemben a török fél csupán azon koldulok számára tilalmazta ezen szolgáltatásokat, akik nem rendelkeztek a koldulást engedélyező címeres levéllel. Szederkényi, 1891. 234. 73 Fekete, 1932. 125. 164
