Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben

Ehhez hasonlóan voltak olyan esetek is, amelynek során rendkívül szegény, nincstelen emberek estek fogságba, olyanok, akik pénzt nem, csupán természetbeli járandóságot tudtak ígérni szabadulásuk fejében, ám még ily módon is megválthatták magukat, és ezen javak összegyűjtésére is kiadták számukra a hitlevelet. Ez történt pl. 1670-ben, amikor egy magyar fogságba esett török katona mindössze 16 kila búzában egyezett ki fogvatartóival szabadságáért cserébe, amely egyezség megkötését követően a magyarok hitlevelével együtt útjára is bocsátották.48 Tudunk olyan ügyről is, amelynek során Szécsény környékén mohamedán rabok szekérrel koldultak a hódoltságban, és legfőképpen élelmiszert - árpát, halat, fürjeket (!) hordoztak magukkal mindaddig, amíg egy füleki magyar portyázó alakulat meg nem támadta őket.49 A rab törökök esetében a korabeli magyar gyakorlat szerint az sem volt ritka, hogy fogvartatóik nem pénzt, hanem lovat, szerszámokat vagy keleti szöveteket követeltek tőlük, amelyekért gyakran még az Oszmán Birodalom távoli részeire is el kellett zarándokolniuk.50 A magyar koldulok is gyakran messzi földre kerültek el hazájuktól, ám őket nem különleges kívánságok teljesítése, hanem sarcuk gyorsabb összegyűjtésének a reménye hajtotta, amely miatt a korszakban számos magyar rab fordult meg még a Német-római Birodalom területén is.51

Volt, aki a koldulást minden úton el akarván kerülni, más megoldást keresett: 1651-ben az egri tömlőében raboskodó Csiszár Demeter például arra kérte urát, hogy mivel nincs elég pénze a mohamedánok által kért sarc megfizetésére, volt felettese vásároljon számára egy fogoly törököt - egy közelebbről meg nem nevezett „generális” úrtól - azzal váltsa ki őt, ő pedig majd szabadulását követően a fogoly árát téríti meg. A rab anyagilag minden bizonnyal jobban járt volna ebben az estben, mintha a mohamedánok kívánságát, illetve az általuk kért sarcot teljesíti.52 Emellett azonban irreálisan magas sarcösszegekkel is találkozhatunk. 1612-ben például egy elfogott törökért olyan magas váltságdíjat követeltek, hogy azt sem annak magánvagyonából,

48 MOL, M. C1229, 12208. Haszán bujáid aga Koháry Istvánhoz, 1670. október 4.

49 Pálmány, 1984. 72-73. Ibrahim szécsényi bég és több török parancsnok levele Koháry Istvánhoz, 1677. március 20.

50 Takáts, 1907. 526.

51 Pálffy, 1997. 44.

52 Détshy Mihály: Adalékok a törökkori Eger történetéhez. In: Az Egri Múzeum Évkönyve 4 (1966) 164.

159