Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben

gaik képezhették szabadulásuk árát. Ilyenkor az adott személyeket vitézi szóra kibocsátották, akik ezen alkalomból ún. hitlevelet kaptak,12 amellyel szabadon átkelhettek a határon, hogy áruba bocsáthassák vagyonukat. A hitlevelet török részről a pasák és a bégek, magyar részről pedig a végvári kapitányok állítottak ki részükre.13 Ha az illető nem rendelkezett elegendő pénzzel vagy pénzre váltható értékkel megváltásához, és sarcát sem fizette ki senki, az esetben már csak egy lehetősége maradt: koldulni indult. A bevett gyakorlat szerint ilyenkor a sarcát csak koldulással összeszedni bíró rabot hitlevéllel kibocsátották a tömlöcből, oly módon, hogy benn maradt társai kezességet vállaltak érte, hogy amennyiben a szabadon engedett megszökne, arra az esetre a bent lévők testükkel és saját fizikai épségükkel feleltek: gyakran veréssel, vagy fülük, orruk, ujjuk levágásával illetve megcsonkításával is büntethették őket.14 A kezesség megkötését követően azonban az adott személyt ritkán engedték azonnal szabadon, gyakran sarcának egy részét - gyakran a felét - előre le kellett fizetnie ahhoz, hogy hitlevelét megkaphassa, amelyben pontosan meghatározták számára az összegyüjtendő pénzmennyiség nagyságát, és az annak megszerzésére adott időkeretet.15 Gazdagabb foglyok eseté12 Nem csupán a kolduló rabok által kapott okmányokat hívták hitlevélnek, ilyen elnevezésű okiratokat mások számára is kiállítottak, például a határon átkelni szándékozó követeknek, így biztosítva számukra a szabad közlekedést. Izsépy Edit: Végvári levelek. Egri, váradi pasák és szolnoki bégek levelezése magyar végvári kapitányokkal és hódoltsági helységekkel. 1660-1682. A Budapesti Egyetemi Könyvtár Kiadványai 17. Bp., 1962,59,65. De ilyen levelet kaptak még a hódoltságban koldulni járó fílleki ferencesek is mohamedánoktól. Török részről nem csupán a hitlevéllel lehetett szabadon közlekedni a hódoltság területén, az egyes kereskedők, követek, vagy letelepedni vágyók ezzel szinte azonos érvényű és tartalmú ún. „útlevelet” kaptak utazásuk véghezviteléhez, így volt ez például 1655-ben is, amikor a hatvani bég ilyen engedélyt adott Jósvai Dávid sárospataki diák részére, hogy az Gyöngyösre mehessen és ott élhessen tanulás céljából. Fekete Lajos: A gyöngyösi református egyházközség török iratai. In: Egyháztörténet 1 (1943) 426.; A Hitlevelekre nézve lásd még: Fenyvesi László: „Hadd ne emésszen meg Törökország...”: török fogságba esett magyar rabok „koldulólevelei”. In: Honismeret 16 (1988/1) 12-16.

13 Takáts, 1907. 523.

14 Takáts, 1907. 521.

15 Pálffy’, 1997. 35. Az egri török tömlöcben raboskodók közül tudunk olyan példát is említeni, amelynek során a meglehetősen magas összegre - 3400 tallérra - megsarcolt rab sarcának több mint felét, 2000 tallért fizettek be társai és parancsnoka annak kiengedése fejében, a maradék 1400 tallér összegyűjtésére pedig hitlevelet kértek számára a töröktől. Magyar Országos Levéltár, Mikrofilmtár. C1229-es doboz, 12220-as számú irat. (Továbbiakban: MOL, M. dobozszám a kérdéses irat regisztrációs száma és leírása) Pyber Ferenc gyarmati várkapitány és nemes Barátnaky István hitlevele Balogh Mihály számára, 1661. november 10.

152