Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

HORN ILDIKÓ: Magyar végvári tisztek erdélyi karrierlehetőségei a 16. század második felében

és kezdetben Csáky Mihálynak, Izabella királyné kancellárjának környezetében tevékenykedett.3 A század negyvenes éveinek végén már jelentősebb posztot kellett betöltenie, mert Izabella lemondatása és Fráter György meggyilkolása után azon tizennégy politikus közt találjuk, akiket Kara Ahmed pasa másodvezír felszólított, hogy maradjanak János Zsigmond hűségén, és a német csapatokat űzzék ki Erdélyből.4

Bornemisza erdélyi beilleszkedését házassága is nagymértékben segítette. Patócsy Gáspár özvegyét, Forgách Magdolnát vette feleségül, s a frigy anyagi téren is kimondottan előnyös volt, a Patócsy árvák jelentős jószágok kezelési jogához jutott. Ezek közül legfontosabb Bethlen vára volt, amelyet a Patócsyakkal együtt szinte a sajátjaként birtokolhatott.5 A házasság legnagyobb értéke azonban a politikai tőke volt, mert ezzel Bornemisza deklaráltan is a Patócsy-Bebek-Petrovics rokoni és politikai körhöz kapcsolódott. Ezzel azonban Erdély Habsburg uralom alá kerülésének idején ő is ellenzékbe került, s 1553-ban ideiglenesen elvesztette erdélyi birtokait, és lengyelországi emigrációba kényszerült.6 Helyzete 1556-ban, János Zsigmond és Izabella királyné visszatérésével fordult ismét kedvezőbbre. Erdélyi kárvallásaiért kárpótlást kapott, viszont veszteség is érte: Ferdinánd a Baranyában megmaradt jószágait hűtlenség címén elkobozta.7 Bornemisza erdélyi karri3 Csáky Mihály Verancsics Antalnak, Gyulafehérvár, 1550. április 25. In: Verancsics Antal összes munkái. VII. közli Szalay László. Pest, 1865, 58 (MHHS = Monumenta Hungáriáé Historica. II. Scriptores. - Magyar Történelmi Emlékek. írók. 10).

4 Barabás Samu: Erdély történetére vonatkozó regeszták. In: Történelmi Tár 1892 652. A felszólítás Erdély három nemzetének, valamint név szerint ecsedi és somlyai Báthory Andrásnak, Bánk Pálnak, Kendy Ferencnek és Jánosnak, Ödönffy Lászlónak, Perusith Gáspárnak, Bornemisza Farkasnak, Patócsy Gáspárnak, Mikola Lászlónak és fiának, Ferencnek, Hagymássy Kristófnak, enyingi Török Jánosnak és Kemény Jánosnak szólt.

5 Egy 1570-ben kelt osztozás szerint Patócsy Gáspár lányainak és gyámjuknak, Bornemiszának jutott a „fejér bástya” és a „kégyós bástya” a borpincével, két nagy bolttal, kilenc kőházzal, míg a másik két bástya („kerek bástya”, „szeges bástya”) és kilenc kőház néhai Patócsy Ferenc gyermekeié lett. Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monographiája. Dés, 1900, II. 157-158.

6 Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról. Ford. Borzsák István. In: Humanista történetírók. Vál. Kulcsár Péter. Bp., 1977, II. 177.

7 MÓL, Királyi könyvek. I. CD-ROM. id. kiad. nr. 3 302, 3 362. A döntés inkább elvi jellegű volt, mert Bornemisza falvainak többsége már török kézen volt, tehát az elkobzásnak csak a török kiűzése után lett volna tényleges súlya. Valójában Kápolna, Sári, Zaláta falvakat vesztette el, és kapta meg Bácsmegyeri Simon. Tímár, 1989.297,298,300.

101