Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

HORN ILDIKÓ: Magyar végvári tisztek erdélyi karrierlehetőségei a 16. század második felében

erje 1562-től, Balassa Menyhért elpártolása után indult be, amikor az erdélyi politikai életbe a Szapolyai-párt régi kipróbált hívei kerültek előtérbe. Bornemisza 1563-tól Fehér vármegye főispánja, sőt egyes források 1565-1566-ban Dés parancsnokaként és Belső-Szolnok főispánjaként is említették.8 1566-ban már tanácsosként vett részt abban a követségben, amely János Zsigmondot Szulejmán szultán zimonyi táborába kísérte, és helyet kapott a szultánnal való szűk körű tárgyaláson is.9

Balassa elpártolása után Bornemisza Farkas egyre inkább békepárti lett, és a Habsburgokkal való kiegyezést sürgette. Erről már 1562-ben tárgyalásokat folytatott régi barátjával, Kerecsényi László gyulai kapitánnyal.10 11 Báthory István 1565-ben Miksa császárhoz írt levelében jellemezte békepártiként: „...csak négyet említek, akik legszentebb császári felséged által megkeresve nem nagy fáradsággal erre a véleményre [ti. a megbékélésre] bírhatóak lesznek, és ez szükséges is. Az ő tekintélyük a többiek kölcsönös egyetértéséhez véleményem szerint elég lesz. Úgy vélem, hogy a nemesek közül Bornemisza Farkast és Apafi Györgyöt — akik tanácsadók és igen békeszerető emberek -, a szászok közül pedig Haller Pétert és Szécsy Ágostot - mindketten szebeniek - kell felkeresni.”11 A szakirodalomban masszívan tartja magát az a nézet, amely szerint Bornemisza egyike lett volna annak az öt „testamentu- mos úrnak”, akiket János Zsigmond végrendeletének végrehajtásával megbízott. Ezzel szemben János Zsigmond csak négy embert választott testamentuma végrehajtására, és Bornemisza nem volt ennek a belső bizalmas körnek a tagja. János Zsigmond Bornemiszának - akárcsak az összes, nem a belső maghoz tartozó tanácsosának - egy száz aranyat tartalmazó láncot hagyott. A félreértés abból adódik, hogy az 1567. szeptemberi gyulafehérvári ország- gyűlés az erdélyi három nemzet és a Partium részéről további négy végrehajtót jelölt ki, és közülük az erdélyi magyar nemzetet Bornemisza Farkas kép8 Lázár Miklós: Erdély főispánjai (1540-1711). Bp., 1889,4-5.; Fa//enMcWZo/tó«: Magyar- ország főispánjai 1526-1848 - Die Obergespane Ungarns 1526-1848. Bp., 1994, 141, 143.

9 Bánffy György: Második János, Magyarország választott királyának Második Szulejmán török császárhoz menetele rendje és módja. In: Zay Ferenc, János király áruitatása. Összeáll., szöveggond., ford., bev., jegyz. Bessenyei József. Bp., 1993, 131 (Régi Magyar Könyvtár. Források. 2. Szerk.: Kőszeghy Péter)-, Bethlen Farkas: Erdély története. Ford.: Bodor András. Jegyz.: Kruppa Tamás. Bp.-Kolozsvár, 2002, II. 283.

10 Báthory István levelezése, id. kiad., I. 7, 8.

11 Báthory István emlékezete. Szerk.: Nagy László. Bp., é. n., [1996], 60.

102