Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - BAGI ZOLTÁN PÉTER: Vázlat a császári haderő élelemellátásáról a tizenöt éves háború időszakában

A had és a tábor fegyelmét főprofosz (General Obrist-Profos) biztosította: a seregben a legfőbb rendőri hatalmat gyakorolta, a hadbíróságon ügyészként a vádat képviselte. Hatásköre kiterjedt a piactartással kapcsolatos problémákra: a tábor előtt átvette az élelmet. Ezt aztán vagy a főélésmesterhez kísértette vagy parancs szerint szétosztatta a csapatok között. Emellett felügyelt a Feldordnung alapján a tábor tisztaságára és a hentesek munkájára is, a sereg vonulásánál pedig a szekerek és a málha rendjére vigyázott.20

Minden felfogadott alakulatnál az élelemellátás biztosításra szintén tisztségviselőket bíztak meg. Mind a gyalogságnál, mind a lovasságnál az egység mindennapi életének megszervezésével megbízott „magas tisztség- viselők karához” („Statt der hohen Ämter”) tartozott az élésmester21 (Proviantmeister). A gyalogezredek esetében munkáját két másik tisztség- viselő is segítette. Egyrészt a profosz (Profoß) vagy mai szóhasználattal katonai rendészet vezetője is segítette, hiszen egyéb feladatai mellett ő jelölte ki az ezredtábor piacát és a rendet is kötelessége volt ott fenntartani. A mészárosoknak pedig minden egyes állat vágásról értesíteniük kellett a profoszt, úgy hogy a levágott állat nyelvét megkapta.22 Másrészt a málha és a markotányosok felügyeletével az ezred törzsén belül egy külön tisztségviselőt, Hurenweibel-1 bízták meg.23

20 Fronsperger 1573. XXIIIv.

21 Dilich, Wilhelm: Kriegsschule. I. Frankfurt am Main 1689. Hasonmás kiadás: Magstadt, 1967. 41.; Blau, Freidrich: Die Deutschen Landsknechte. Kettwig, 1985. 4L; Baumann 1994. 94.; Waidmayr, Ulrike: Das Söldnerwesen in der frühen Neuzeit. Diplomarbeit zur Erlangen des Magistergrades der Philosophie aus der Studienrichtung Geschichte und Sozialkunde eingereicht an der Geistes- und Kulturwissenschaftlichen Fakultät der Universität Wien. Wien, 2003. 37.

22 Az ezredprofosz feladatairól. Dilich 1689. 43.; Meynert 1854. 215.; Rüstow Wilhelm: Geschichte der Infanterie. I. Band. Nordhausen, 1864. 204.; Újhelyi Péter: Az állandó hadsereg története I. Lipót korától Mária Terézia haláláig (1657-1780). Bp., 1914. 48-49.; Redlich 1954. 233-234.; Möller, Hans-Michael: Das Regiment der Landsknechte. Untersuchungen zu Verfassung, Recht und Selbstverständnis in deutschen Söldnerheeren des 16. Jahrhunderts. Frankfurter historische Abhandlungen 12. Wiesbaden, 1976. 189-234.; Blau 1985. 41-43; Fiedler, Siegfried: Kriegswesen und Kriegführung im Zeitalter der Landsknechte. Heerwesen der Neuzeit 1/2. Hrsg. Ortenburg, Georg Koblenz, 1985. 79.; Baumann 1994. 94.; Pálfjy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyar- országon a XVI—XVII. században. Győr, 1995. 34-41 ,;Waidmayr 2003. 36-37.

23 Baumann 1994. 94., 150-162.; Waidmayr 2003. 38. Nagy László szerint feladatai közé tartozott még a táborral utazó kéjnők felügyelete is. Nagy László: „Megint fölszánt magyar világ van...” Társadalom és hadsereg a XVII. század első felének Habsburg-ellenes küzdelmeiben. Bp., 1985. 145.

108