Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és kultúra

nek a státusával, a befogadó közönséget az énekmondók, históriások névtelen serege nevelte. A hagyomány, a szokásrend az alap, és az előadók ehhez többé-kevésbé ragaszkodva, vagy ettől elrugaszkodva fogalmazzák szövegeiket, öntik formába élményeiket, módosítva a kialakult forgatókönyvet is. A kreativitás éltetője, kihívója a közösség, különösen az ünnepek, vásárok, soka- dalmak és más közösségi események alkalmával, ahol, miként Bahtyin érzékletesen leírta, ősi hagyományok élnek együtt az új jelenségekkel.8 A kultúra alkotója, de befogadója is a közösség. Beszéd, kiáltvány, ének egyaránt halott szöveg, ha nincs értője és visszaigazolója. Kormányok, egyházi és világi közösségek ezért is forditanak rendkívül nagy gondot az iskolákra és a nevelésre.

A végvári társadalom kultúrateremtő képessége, kultúrát hordozó sajátossága főleg a tág értelemben vett közösség életében rejlett. Nyilvánvaló, hogy ez a társadalom rendkívül sokrétű. Származásáról az elmúlt évtizedek kutatásai jóvoltából sokat tudunk. Műveltségéről viszonylag nagyon kevés szó esett. Hová és meddig jártak iskolába a végvári katonacsaládok gyermekei? A katonai pályára készülő nemes ifjak neveléséről csak szórt és esetleges ismeretekkel rendelkezünk. Milyen a közvitézek írás-olvasás szintje, és hogyan változott három évszázad alatt? Hol szerezték meg speciális műveltségüket, például nyelvtudásukat a seregdeákok? Hogyan nyerték el haditudományukat, technikai találékonyságukat a hadnagyok és a kapitányok? Nemcsak a rendeletek elolvasása, megértése, értelmezése, a térképek, a fegyverek, a rábízott hadinép képességének ismerete kívánt már sokféle tudást, hanem a logisztikai tájékozottság, az önálló döntések is elképzelhetetlenek szélesebb körű tanultság, információk nélkül. A néhány ismert tábori könyvtár tanúsága szerint a katona-elit érdeklődése nem csupán a hadtudományi irodalomra, hanem a kor államelméletére is kiterjed. Az alkotó elit, mint - hogy közismert példát említsek - Montecuccoli vagy Zrínyi Miklós kultúrája magas szintű és átfogó jellegű.

Nyitott kérdés, hol vonható meg a határ, egyáltalán megvonható-e a társadalom szélesebb körei és a végvárak kultúrája között? A végvári kultúrát az igényes kutatók eddig sem szakították ki szűkebb és tágasabb, országos, sőt európai környezetéből. Vannak a végvárak sokrétű és eltérő műveltségű társadalmát meghatározóan összetartó tényezők. Ilyen a vallás, a hitvilág, a tábori papok és lelkészek hatása, a halálos kockázatot vállaló élet erkölcsi

8 Mihail Bahtyin: François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Ford. Könczöl Csaba. Bp., 1942.

11