Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és kultúra

lasztani például egy pajzs anyagát, célszerű kialakítását és a rávésett ábra, díszítés tartalmi és mágikus jelentését? A kultúra tágas fogalmába ma már beletartozik a szokásrend, a propaganda, a közvélemény formálás sokféle módja és a hirdetések a postaállomásokon. Vizsgálva az életmódot már nem elegendő, hogy leltárszerűen felsoroljuk a berendezéseket és a napi menüt. Hogyan alakult az élet minősége? A várakban? A különböző tájakon, behavazva, vagy kánikulában? Hogyan oldották meg a tömegétkeztetést, a szállítást, a sebesültek ellátását. Hogyan éltek együtt a különböző generációk, vallások, foglalkozások, a külföldiek és a helyiek, a férfiak és a nők? Hogyan élte az ország és hogyan a végvári társadalom ünnepeit és hétköznapjait? Milyen rituálékat alakított ki a hadi élet és mit játszottak a várbeli gyerekek? Hogyan alakult a szakrális és a profán szféra egyensúlya, a hitvilág és a családi élet? Milyen értékek egyengették az egyéni karriereket és a szű- kebb közösségeket megteremtő kommunikációt?

Most bontakozik ki az anyanyelvi műveltség, a kor nagy átalakulása közben, amikor az ismeretek hallás útján történő megszerzését, felváltja az írott, s a nyomtatott szöveg. A koraújkor érthetetlen az információrobbanás következményei nélkül. Saját korunk pedig nem értelmezhető a reneszánsz természetlátása, s koraújkori természetkezelési, természethasználati kultúra nélkül. És ugyanúgy érthetetlen a végvárak kultúrája a minden korszak társadalmára jellemző történeti tudat, történeti érzék, vagy Jan Assmann óvatosabb megfogalmazásában a „kulturális emlékezet” mellőzésével.5

A kultúra, a művelődés állóképszerü statikus ábrázolása elvesztette lét- jogosultságát. Azt kell kideríteni, hogy hogyan működött a kultúra sokféle összetevője. Amióta Peter Burke6 a kultúra begyűjtő és szétsugárzó hatóköreivel együtt hangsúlyozta a kölcsönhatást az elit kultúra és a populáris kultúra között, új kutatási metódus is kialakult.

Témánk összefüggésében különösen figyelemreméltó, a hagyomány és a kreativitás viszonya. 1500 után a koraújkori Európában az énekmondók, histó- riás énekesek egyéni képességeik szerint szívesen rögtönöztek, s bár Tinódi státusa, a tudatos kortörténet író és énekszerző,7 nem azonos ennek a réteg5 Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Ford. Hidas Zoltán, Bp., 1992. 66-67.

6 Peter Burke: Popular Culture in Early Modem Europe. London, 1978. Magyaml Népi kultúra a kora újkori Európában. Ford. Bérezés Tibor Bp., 1990.

7 Nagy irodalommal: Szakály Ferenc: Igaz történelem versben és énekben elbeszélve. Tinódi Sebestyén élete és életműve. In: Tinódi: Krónika, 1984. 7-84.

10