Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

A magyar üvegkészítés a XI-XVI. században

Csesznek

1966-ban egy régészeti terepbejárás során a Kőmosó nevű határhelyen, patakmenti domboldalban középkori üveggyártó műhelyre bukkantak, amelyet fényes, szürkés üvegolvadék darabok jeleztek.217 A Kőmosó hatámév már önmagában is utal az üveggyártásra, nevezetesen annak egy olyan részletére, amikor a készítéshez szükséges felhevített kvarckavics darabokat, hogy szétporladjanak, a felhevítés után hideg vízbe dobálták.

Csesznek vára egyben uradalmi központ is volt. A régészeti feltárás során Garai Miklós nádor idejéből (1375 körül) fennmaradt gótikus ablak- és ajtórészletek rangos építkezésekre utalnak. Utóbb a váruradalom az Esterházy család kezére került, akik a XVIII. század utolsó harmadáig (1774) lakták a várat. Az építményt az Esterházyak a XVII-XVIII. században többször javították, a különböző reparátiók és átépítések korát a fennmaradt évszámos téglák is bizonyítják.218

Szalónakhuta

A Batthyány családnak is volt üveghutája a XVI. század közepén. Az 1567. évi összeírás az udvari mesteremberek és egyéb kézművesek közt üvegablak gyártókat is említ. Egy 1596. évi feljegyzésben üvegcsinálóról esett szó.219 A XVI. században fennálló üveghuta létezésére későbbi adatok is utalnak. Az 1680-as években a pápai Ferences-rendi konvent kérte Batthyány Kristófot, hogy „ ablakra való kristályüveg méltóztassék maga üvegbányájából commitálni. ”220 Talán ez esetben a Batthyányak szalónaki üzemére utalhatnak az adatok, ahol a XVII. századtól ismert üveggyártó telepek léteztek.

217 Iparrégészeti lelőhelykataszter Ü0005.

218 PÁMER Nóra 1975. 120-125.

219 VERES László 1991. 29.; BORSOS Béla 1974. 46.; SÁGHELYI Lajos 1938, 107.

220 KEMÉNY Lajos 1906. 188-189.

78