Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Üveggyártók, üveges céhek, üvegárak

eljárást különösen magas szintre fejlesztették hazai ötvöseink. Tehát az üvegfestő ismeretei átfedik már-már az ötvös-mívesség speciális fogásait. Ez esetben színes üvegből készült igényes kivitelű üvegablakról van szó, s nem pedig az üvegcsürökben készített, közönséges zöld színű üvegből elő­állított parasztkarikákról, vagy átlátszó kristálykarikákról. Ezen kívül a kor üvegfestőjének valamelyest az asztalos mesterségéhez is értenie kellett. Theophilus Presbyter szerint - az egyszerű üvegtábla készítésének a módja a következő: ,,Ha egyszerű ablakot akarsz összeállítani, először tervezd meg hosszúsági és szélességi méreteit egy fatáblán, majd alakítsd ki a csomókat vagy amilyen mintát kívánsz, és miután kiválasztottad azokat a színeket, amelyekből össze akarod állítani, vágd ki az üvegeket, simítsd le a szélüket és illeszd össze őket. Szögek segítségével zárd be ólomkeretbe és rögzítsd minden oldalon, vedd körül fakerettel, amelyet szöggel erősítettek meg, és helyezd el oda, ahová akarod. ”281 Ilyen felkészültségű üvegfestő lehetett az a Miklós nevű mester, aki 1381-ben, Nagyszebenben a Mária templom ablakainak színes üvegeiért és 207 üvegtáblájáért felvett 84 forintot, amely az időben tekintélyes summa volt.282 Hasonló kvalitásúak lehettek Kassán a XIV. század végén, XV. szá­zad elején dolgozó festők, s mint a forrásokból kiderül közéjük tartozott 1396-98 közt Lukas piktor, 1461-ben Ladislaus, 1468-ban Merten moler (Mahler), 1483-ban Urban és Benedictus moler, 1515-bcn Johann de Babocha piktor, 1520-ban Johan piktor Transsylvanus de Hlye is.283 A XIII-XIV. századi üvegfestészet egyik nehézsége volt, hogy a korabe­li gyártási eljárásokkal csak kis méretű üveglapokat tudtak előállítani, ame­lyek legfeljebb tenyérnyi méretűek voltak. így a nagy ablakfelületeket csak ólomhuzalok segítségével tudták mozaikszerűen egybeilleszteni, amely idő­igényes munka volt. Egy-egy nagyobb, 15-20 méter magas ablakot, 800- 1000 darab színes üveglapból kellett összeállítani, s ezért került sokba a szí­nes üvegablakok készítése.284 A fenti technológia alapján érthetővé válik, 281 THEOPHILUS Presbyter 1986. 73. 282 SAGHELYI Lajos 1938. 67-68. A márka egykor a nemesfémek mérésére használt súly­egység. A kölni márka = 233,75 g, míg a budai márka = 245,45 g ezüstöt ért. A 84 márka 20,6178 kg ezüstnek felelt meg budai márkában számolva. 283 SÁGHELYI Lajos 1938. 62. - A nevek mellett a moler szó, a német Mahler = festő kife­jezés rontott alakja. 284 FIEBER Henrik Én. 14., 18. 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom