Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Üveggyártók, üveges céhek, üvegárak

hogy miért tartott egy-egy templom színes üvegeinek az elkészítése évekig, s miért került tekintélyes összegbe. A XIV-XV. században a finomabb üveg­árú ritka volt, ezt jelzi az is, hogy Brassóban, 1514-ben az üveget latra mér­ték, és ha a szükség úgy hozta még zálogba is adták.2*5 Természetesen a kor üveggyártóinak kereskedniük is kellett. A magyaror­szági üvegkészítő mesterek kénytelenek vásározni áruikkal, mert az üvegol­vasztók sehol sem működtek egész évben, s általában csak az ország hegyvi­déki, s erdőkkel borított területén üzemeltek, távol a forgalmasabb piacoktól. Ezért nem lehet még a XIV-XVI. században a kalmár és az iparos között vá­laszfalat húzni, s ezáltal, az ipart a kereskedelemtől elválasztani. Az üvegké­szítő mesterek piacozására példa lehet a zágrábi Grèce hegyen lakó Bartho- lomeus Italicus vitripar, akit 1438-ban útközben háza né­pével (segédeivel), amikor a vásárról jött kirabolták és kétezer forint értékű árúját elorozták.285 286 Az is elgondol­kodtató, ha az előbbi üve­gesnek 2000 írt értékű árúja maradt a vásár után, mek­kora és milyen értékű kész­lettel indulhatott útnak. Az üveges ipar egyes te­rületeinek (gyártás, üvegfes­tés, ablaküveg készítés) a fent említett átjárhatósága a XIV-XV. században, fel­vet egy kérdést. Mikor kez­dődik az egyes területek spe­cializálódása. Mindenkép­pen később, mint Itáliában vagy Franciaországban, mert üvegiparunk nem tekintett még ekkor olyan nagy múlt­285 SÁGHELYI Lajos 1938. 92. 286 H.GYÜRKY Katalin 1989. 215. 98

Next

/
Oldalképek
Tartalom