Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
Az üveggyártás technológiája
téshez szükséges gyöngyeszenciát egy Jaquin nevezetű francia járgánykészítő találta fel 1656 körül.24 A gyöngyszesz készítéséhez apró halak ezüstszínű pikkelyeit összegyűjtötték, majd híg ammóniával keverték és rázták mindaddig, amíg folyékony pép nem képződött. E pép elkészítéséhez mintegy 7000 db kishal szolgáltatott 3,5 kg pikkelyt és 500 gramm gyöngyszeszt.25 Az üveggyöngyök belsejét úgy vonták be a gyöngyesszenciával, hogy a készítő egy vékony hegyű üvegcsőbe felszívott egy kicsit az oldatból, abból a gyöngybe fújt egy keveset, s minden oldalról jól megforgatta az üveggyöngyöt, hogy az bevonódjon. Ezt követően szárították, ezután a gyöngyöket viasszal töltötték meg, majd legutoljára zsinórra fűzték.26 A XIX-XX. századi magyar népviseletben a leányok és menyecskék széles körben használták az ünnepi ruhához. Különösen a templomi ruhához kötelezően hozzátartozott a színes, egy vagy több sorban felfűzött nyakba akasztott gyöngysor, emellett gyöngyökkel díszítették a ruházatot, ebből készült a fejviselet, az ún. gyöngyöspárta. Egyes településeken, így Debrecenben üveggyöngyökkel díszítették, hímezték a templomi énekes könyveket is.27 Az üvegből készült 0,1-1,5 cm átmérőjű, változatos formában készült gyöngyökkel elsősorban a cseh és az osztrák üveggyárak látták el az országot. Különösen keresettek voltak a muranói üveggyöngyök. 1847 tavaszán Giergl Henrik üveges legény itáliai vándorútján leírta a muranói üveggyöngy gyártását. „Az üveggyártó először vasrúdjára emel az üvegből egy megolvasztott labdacsot és egy lyukat döf belé; ezután egy másik jön a vasrúdján lévő, kisebb üvegmennyiséggel, amelyet a másikra rányom, majd ketten kétfelé futnak 80—100 lábnyira (kb. 25,3—31,6 m)28 egymástól. Ezzel egy éppen ilyen hosszú vékony üvegszál keletkezik, amelyet kb. 2 lábnyira (63-65 cm) hosszú darabokra vágnak. Ezekből a vékony pálcikákból egyikük egy maréknyit vesz, és géppel kis gyöngyökké aprítja. Ezután szitálják, hogy a por és a túl apróra vagdalt részek kihulljanak belőle. A jókat nedves kőszén- és mész- porba öntik, hogy a lyukak eltömődjenek; ezután finom homokkal együtt vashordóba öntik őket, amelyet tűzben forgatnak, ezáltal az éles sarkok legöm24 FRECSKAY János 1881. I. 257. 25 SCHACK Béla 1930. II. 203. 26 FRECSKAY János 1881. 257. 27 VERES László 1989. a. 34. 28 A hivatkozott forrás minden bizonnyal elírás miatt nem jól adta meg a hosszmértéket, amikor 80-100 ölet említ, amely már 151,7-189,6 m távolságot takar. 20
