Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
Az üveggyártás technológiája
ka- és hűtőkemencék egymás mellett, de egybeépítve láthatók. A munkakemence magasabb, ezen oldal felől fűtik. A hűtőkemence alacsonyabb és ennek oldalán található a szellőzőnyílás. Az előkészítő vagy temperáló kemencében 900-1000 °C-on az olvasztó- tégelyek és az anyag egy részének az előmelegítését végezték el. Az olvasztókemencében 1350-1400 °C-on már megolvadtak a magas alkáli tartalmú vegyületek. A hűtőkemencében a törések elkerülése végett 500-600 °C hőmérsékleten végezték el a készáru feszültség-mentesítését. A későközépkor végén feltűnt egy negyedik kemence használata is, amely az ablaküveg-készítést szolgálta, ehhez viszont a henger alakúra fúvóit üveget két oldalán felvágták, s azt követően kiterítették, ez volt az ún. táblaüvegnyújtó kemence. A XVIII. században a negyedik kemence használata már általános volt a nagyobb magyarországi üveghutákban. Az is előfordult, hogy a negyedik kemencét a tűzifa szárítása végett állították üzembe. Végső soron a kemencék funkciójukat tekintve a fritte előkészítésére, a folyékony üvegmassza olvasztására, hűtésére, a fa szárítására és az agyagedények, formák, olvasztótégelyek készítésére egyaránt alkalmasak voltak.6 A temperáló kemencében nemcsak a tégelyek előmelegítése, hanem a szükséges nyersanyag előkészítése is megtörtént. A munkák közül a legfontosabb a kvarctartalmú kőzetből a kavarchomok (békasó) elkészítése volt. A gondosan kiválogatott fehér kvarckavicsokat mintegy 600 °C-ra felhevítették, majd hideg vízbe dobálták. A kő a hirtelen hőmérséklet-csökkenés hatására szinte szétrobbant. Ezt azután még tovább törték, majd vízzel mosták és ülepítették, hogy a kívánt szemcsenagyságot elérjék, amely nem lehetett nagyobb 0,2—0,5 mm-nél, mert másképp nem olvadt volna meg az anyag. Az ún. kvarchomok készítéséhez nagy mennyiségű vízre volt szükség. Ez az egyik oka annak, hogy a hutákat kivétel nélkül folyóvíz mellett létesítették. A kemencékben fával tüzeltek, s az olvasztáshoz szükséges hőmérséklet elérése végett az egyes olvasztókemencéket ún. fűtőcsatornával látták el, amelyen keresztül friss levegő áramlott be. Az olvasztókemencék fütőcsator- náinak a működése az ún. ellenáramoltatásos levegő befúvás elvén alapult, s a korszakban hasonló rendszer alapján épültek a mész- és a téglaégető kemencék is. Természetesen az olvasztók folyamatos üzemeltetése tetemes mennyiségű fa elégetését kívánta, amely igen jelentős erdőpusztítást okozott. A fatüzeléses technikán alapuló üvegkészítés következtében az üvegcsűrök 6 VERES László 1989. a. 29. 12
