Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
Az üveggyártás technológiája
környékén az erdők néhány évtized alatt kipusztultak, s ezért új helyre települtek. Ez eredményezte a hutatechnika elvén működő üvegipari objektumok állandó vándorlását, amely újabb és újabb még háborítatlan erdőrengetegek birtokbavételére irányult, s azok kíméletlen elpusztítását eredményezte. 1. Az üvegedények előállítása Az üvegedények előállítása két úton: füvással és öntéssel történik. 1/a. A fúvás eszköze egy kb. másfél méter hosszú kovácsoltvasból készült cső, az ún. pipa, amely mindkét oldalán gombaszerűen kiszélesedő, simára csiszolt részben végződik. A cső felső harmada fával burkolt, hogy a munkás a felmelegedés ellenére is könnyen kézbe tudja venni. Az üvegfúvó a pipa kiszélesedő végét a sűrűn folyó, tapadó üvegmasszába mártja, s any- nyit szed fel rá, amennyi anyag az edény kezdeti formálásához szükséges. A fűvópipa végével kivett gömböt az üvegfúvók bankának nevezik. Majd a munkás óvatos füvással kis hólyagot alakít ki belőle. Ezt a kis hólyagot ismét belemeríti az olvadt üvegbe, hogy nagyobb üvegtárgy esetén elegendő üvegmassza legyen a formáláshoz. A következő merítéskor az üveghólya- gocskára külső burokként tapadó üvegréteg felső, a pipa felőli kontúija a legtöbb fűvott üvegen felismerhető. Az üvegfúvó, az így megnövelt üveghólyagnak a kívánt alakot ide-oda lóbálással, vas- és márványlapokon való hengergetéssel és vascsíptetőkkel adja meg. Ezután a fúvócsővel ellentétes oldalon, kis üvegcseppel vasrudat forraszt az edény fenekére és a tárgyat a fűvópipáról egy rövid, kimért ütéssel vagy hideg víz rácseppentésével lere- pesztve, e vasrúdnál fogva távolítja el. A kihűlés után ezt a vas fogó rudat is letöri az edény fenekéről. Az egykori tapadási felülete helyén látható kagylós törési felületet nevezik a régi üvegek köldökének. A füvással készült hutaüveg kétségtelen jele a köldök. Az öblösüvegek szájrészét esetleg lecsiszolják, vagy újbóli felmelegítés után keményfából, máskor fémből készült eszközzel gallérszerűen kiforgatva lesimítják. 1/b. A formába fúvás általánosabb, elteijedtebb üvegkészítő eljárás volt Magyarországon, ennek során a gyerekmunkások által kézben tartott formákba fújták az üveget. A formák segítséget nyújtottak, hiszen a mesternek csak a füvással kellett törődnie, és a forma, a tárgy alakján túl, sokszor a végső díszítést is megadta az üvegnek. Ez az eljárás átmenetet jelent az öntési és fü- vási eljárás között. A füvási eljárással forgás felületű vagy ahhoz közel álló 13
