Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - GEBEI SÁNDOR: A kozákság mint a lengyel végek határőrsége (1569-1648)
vidéke) folytatta. Miután a nagyfejedelemség „elveszítette” a Pripjaty folyótól délre eső országrészeit, kénytelen volt újra a tárgyalóasztalhoz ülni és a „maradék Litvánia” beleegyezését adta az unióhoz. Ezt proklamálták Lublinban 1569. július 1-jén a közös országgyűlésen, a közös szejmen. Tehát a Jagellók perszonáluniót alkotó országai úgy döntöttek a márciusban induló folyamat lezárásaként, hogy reálunió formájában3 szorosra fűzik kapcsolataikat, de a Vilnótól elszakadt tartományok immár a lengyel határövezetet alkották. 1569 révén Krakkó a Rzeczpospolitán belül területét jócskán megnövelte, Nagy- és Kis-Lengyelország mellett „Új-Lengyelország” (=okrajna) is közvetlenül a korona fennhatósága alá került. Egyes feltevések szerint 1578-ban, az 59.895 négyzetkilométeres Volhi- niában (Podóliával együtt) 391.500 fő, a területileg két és félszer nagyobb Ukrajnában = a végeken, 545.300 fő élhetett.4 Ugyanerre az évre vonatkoztatva, a demográfusok a 10.000 négyzetkilométer nagyságot éppen el nem érő Podlaszje (=a Nyugati-Bug folyó mente) lakosságát 233.300 főre taksálják.5 Ha a Rzeczpospolita (Lengyelország, Litvánia, Királyi Poroszország) összlakosságát 8-10 milliónak elfogadjuk a 16-17. század fordulóján - ahogyan ezt a lengyel történészek állítják -, akkor a lublini unió következtében, közel egy millió ukrajnai=végbeli ember mondhatta magát a lengyel királytól közvetlenül függő alattvalónak.6 A térség politikai és gazdasági jelentőségének a fokozódásáról az Ukrajnával kapcsolatos korabeli írásművek, térképek felbukkanása árulkodik. Az 1526-ban Krakkóban nyomtatott Lengyelország és szomszédállamainak (így pl. Magyarország Erdéllyel együtt, Moldva, Valachia=Havasalföld, a Litván Nagyfejedelemség, a Krími Kánság, a Moszkvai Nagyfejedelemség) térképét, a Bemard Wapowski-féle atlaszt, az 1578-ban készített Ukrajna szöveges és kartográfiai leírása, ábrázolása követte. Ebben az évben Báthori István, Marcin Broniewski titkárát követségbe indította a krími kánhoz, de 3 Bardach, Juliusz - Lesnodorski, Boguslaw - Pietrzak, Michal: História panstwa i prawa polskiego. Warszawa, 1976. 190-191. 4 Labuda, Gerard: Polska granica zachodnia. Tysi^c lat dziejów politycznych, Poznan, 1971. L. a 106. oldali táblázatot. 5 Uo. 6 Jasienica, Pawel: Rzeczpospolita Obojga Narodów. Warszawa, 1992. 212., Slownik his- torii Polski. (Wyd. 5.) Warszawa, 1969. 533., Perényi, József: Lengyelország története. Bp., 1962. 112., Topolski, Jerzy: Lengyelország története. Bp., 1989. 136., Zaskilnjak, Leonyid - Krikun, Mikola: Isztorija Pols’scsi. L’viv, 2002. 122. 293
