Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - TÜDŐS S. KINGA: Székelyföld - Egy különleges határvédelmi rendszer. A templomvárak a 16. századtól a 18. századig terjedő időszakban

A templomvárak védelme sajátságos stratégiára épült. A támadások első hullámainak kivédésére, a székely hadviselés sajátossága révén, többnyire a templomvárak falaitól távolabb eső helyeken került sor. Erre utalnak az erődítések szerkezeti is, amelyek már első látásra elárulják, hogy a lakosság védelmét itt elsősorban nem a passzív védelem, a jól felszerelt, kellőképpen megerősített védőfalak jelentették, mint a templomerődöknél, hanem az ellenséggel szembeni nyílt terepen vállalt harc vagy csatározás. Verancsics Antal (1504-1573) humanista történetírónk is feljegyezte, hogy a székelyek fő erőssége nem a fegyverzetükben, a jól megépített védőrendszereikben volt, hanem számukban és vitézségükben állott17. Kozákok módjára, lovon vagy gyalogosként, ahogy a szükség megkívánta, egyaránt elszántan harcolt a székely, írja megemlékezésében Baltazar Walter krónikaíró, aki Mihail Viteazul megrendelésére, a tirgovistei (Târgoviçte) és a giurgiui (Giurgiu) vár 1595. évi visszavételét örökitette meg18.

Amennyiben a csata színhelye a templomvár közvetlen közelébe tevődött át, úgy a védekezés is más formát öltött. A védőfalak mögé menekültek mindegyikének megvolt a maga helye, s előre kiosztott feladatát, begyakorolt teendőjét mindenki tudta, végezte, hiszen életének, családjának, közösségének a védelméről volt szó. „Riadás vagy félelmetes állapotban ”, ahogy azt Nagy Szabó Ferencz Memóriáiéiban a marosvásárhelyi templomvárral kapcsolatban megjegyzi „ akinek bástya nem lehetett, annakfalat osztottak és lövő-lyukat, s ott kellett állani” végig a harc idején19. A várfalak erődítéséről meg így írt: ,, ...a kastély falait az ácsokkal bérelni kezdik nagy cserefákkal belől, és tölteni földel. Minden ember: biróné, polgárné, papné, pap, biró s polgár, nagy és kicsid, a ki életét szerette minden ember, a miglen megkészüle, csak hozzája nyúlt akkor ... éjjel-nappal számtalan követ hordánk bé rakásra, ha- jigálni, és csak reája ajánlók magunkat Istenbe bízván és reménykedvén ”20.

Szórványos adatok alapján egy-egy templomvár fegyvertáráról is alkothatunk némi fogalmat. Az 1571. évi, az ország rendjeihez panasszal forduló közszékelyek egyik leveléből megtudjuk, hogy: „ Miért penig az három szék

17 Verancsics Antal összes munkái. Hungáriáé Historica Scriptores. Köt. I., Pesth, 1857. 144-147.

18 Simonescu, Dan: Cronica lui Baltazar Walther despre Mihai Viteazul in raport cu cronicile interne contemporane. In: „Studii çi materiale de Istorie Medie” III. Bucureçti, 1959. 81.

19 Erdélyi Történelmi Adatok. Köt. I. Kiadta: Mikó Imre, Kolozsvár, 1855. 77.

20 Uo.: 97.

329