Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - TÜDŐS S. KINGA: Székelyföld - Egy különleges határvédelmi rendszer. A templomvárak a 16. századtól a 18. századig terjedő időszakban

nél elsősorban a templom épülete körüli részt erősítették védőfalakkal, tornyokkal, felvonóhiddal (Djeske-Diex, Goricica). Ugyancsak a 15. század második feléből származnak: Kneza Graffenstein, Krtina, Repnje, Cesnjice nad Blagovice, valamint a 15. század végéről az Iham melletti templomvár10.

Hasonló erődítési rendszert alkalmaztak az Erdély északnyugati határával szomszédos huszti vártartomány Hosszúmező és Técső mezővárosainak védőrendszereinél. Ám ez a formai egység ismerhető fel a zempléni középkori, valamint az egykori debreceni Szent András templomnál is: ez utóbbit 1297-1317 között Imre váradi püspök építetett11.

Moldvában és Havaselvén is találunk ehhez hasonló erődítési rendszert. Moldvában Stefan cel Mare uralkodása idején (1457-1504) jelentek meg Putna (1466-1469), Voroneti (1488), Tazláu (1496-1497) épületegyüttesei és kivétel nélkül a templomvárak mintájára épültek fel. A várudvar közepén emelkedő templomot érintetlenül hagyták, csupán köréje vontak többnyire szabályos négyzet vagy téglalap alaprajzú várfalat sarkain tornyokkal erődítve. A 17. század elején a moldvai építkezéseknél újabb erődítési hullámot vélünk felfedezni, amikor Sucevita (1581-1601), Solca (1612-1629) monostorok végső formájukat öltik12. Megjegyezzük, hogy a moldvai templomerősségek kibontakozására feltehetően hatással lehetett az erdélyi hasonló rendeltetésű építészet is.

Hasonlóan Európa más vidékeihez, jóval a 15. század előtt Erdélyben is alkalmazták a templomok erődítésének módszerét. A váradi erősség központjában már all. században ott állott a Szent László (1077-1095) által építtetett templom (toronykápolna), amelyet kőfal, hozzá beépítve torony védelmezett. Rogerius Siralmas énekéből ismerjük, hogy az erősség a tatárjárás idején (1241) nagy árokkal volt körülvéve. Védőfalait pedig fából ácsolt tornyokkal erősítették, és „propter castri fortitudinem”, azaz erőssége miatt a tatárok csak kitartó ostrommal vehették be. Ugyancsak Rogerius leírásában olvashatjuk, hogy amikor a tatárok megindultak Arad és Csanád fe10 Fister, Peter: Taberele târâneçti antiotomane din Slovenia, problème comune eu bisericle fortificate Transilvänene. In: Buletinul Monumentelor Istorice. XLI. 1972. 4. sz. 67.

11 Balogh Jolán: Középkori építészetünk kérdéseiről. In: Művészettörténeti Értesítő 1984. 1-2 sz. 47.

12 Bals, Georghe: Bisericile $i mänästirile moldoveneçti din veacul al XVII-lea çi al XVIII- lea. Bucureçti, 1933. Uö. Mänästirea Humor, Bucureçti. 1965.; Cantacuzino, Gh.L: Vechea mänästire a Moldovijei in lumina cercetârilor archeologice. In Buletinul Monumentelor Istorice 1971, nr. 3; Constantinescu, N.: Mänästirea Putna Bucureçti, 1965.

321