Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - TÜDŐS S. KINGA: Székelyföld - Egy különleges határvédelmi rendszer. A templomvárak a 16. századtól a 18. századig terjedő időszakban
lé, útjukban érintetlen hagyták a Perg nevű új falut, amelyben, mint írja, hetven falu népe gyűlt ősze. Úgy hagyták a cisztercita rend Egres nevű monostorát is, ahol mint megerősített várban, harcosok húzták meg magukat és igen sok „Úrasszony” is védelmet talált. Néhány nap elteltével a tatár visszatért s támadást indítva sok ostromgépet sorakoztatott fel a monostor falai ellen, míg végül bevehette. Ebben az időben már készen állott a kisdisznódi Szent Mihály-templom (említve 1223-ban) háromhajós bazilika típusú kőépületét körülvevő, a terep sajátosságaihoz alkalmazkodó 4-5 méter magas, ovális védőfal, amely veszély idején nemcsak a lakosságnak nyújtott oltalmat, hanem egyéb javaikat és állataikat is biztonságba helyezhették. A tatárjárás (1241-1242) utáni időkből is tudunk a templomok védelmi szerepéről. 1250—1260 táján elkészült a gyulafehérvári székesegyház (második szakasz) nyugati homlokzatának felső része a kettős toronyablakokkal s az előcsarnok feletti várral, a védőrendszerrel (!), azaz a négyzetes toronyról a kapuszoros felett függő védőfolyósós rendszerrel, amely aztán a 15. században a belsőtomyos nagy, négyszö- gü vár felépítése után elveszítette funkcióját, s mint elavult berendezést csakhamar lebontották13. A korai templomerősségehez sorolhatjuk Udvarhelyszék firtos várát is. Régészeti kutatások szerint e vár Tartóddal és Budvárával azonos időben épült, s a 12. század eleji védőrendszerek újabb láncszemét alkotta. Mint a felsoroltak is igazolják, legkésőbb a 13. század elejére már számos erdélyi templomot védőfal övezett, így tehát a 15. század főként második felétől ismét előtérbe kerülő erődítési munkálatok nem voltak előzmény nélkül. Bár a kezdet, mint láttuk korai időszakra vezethető vissza, virágkorát mégis a 15. századtól a 17. század közepéig élte. Építészetörténeti szempontból a templomerődítés az erdélyi késő gótikus és kora reneszánsz templom és várépítészet közös termékeként bontakozott ki. Olyan épületegyüttesek alakultak ki, amelyek mind a templom, mind pe13 Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Budapest, 1958. 111, 112. 322 1. kép. A kisdisznódi templom és alaprajza (13. század)
