Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - TÜDŐS S. KINGA: Székelyföld - Egy különleges határvédelmi rendszer. A templomvárak a 16. századtól a 18. századig terjedő időszakban
a török Erdélybe. 1401 novemberében Evrcnosz bég vezetésével pusztították Erdélyt, 1420 szeptemberében pedig Hunyad vármegyébe törtek be s verték le Csáky Miklós seregét. 1421 nyarán a török nemcsak a Barnaság földjét dúlta fel, hanem az Olt völgyében Sepsiszéken át egész a csíki határig nyomult. De a következő évtizedek sem hoztak békésebb napokat, hiszen az ellenség továbbra is gyakran megjelent a határmenti vidékeken. Az 1432, 1438,1442-es esztendők a tatár-török félelem jegyében teltek el. Noha Hunyadi János és Mátyás a század közepén és annak második felében útját állta a török előrenyomulásnak, haláluk után ismét tovább folytatódtak a hódító hadjáratok. Az elfoglalásra kiszemelt területeken előbb a szultán népes seregének un. irreguláris csapatai jelentek meg, ezek elsődleges feladata a lakosság védelmi készülődésének megzavarása, falvaik, városaik feldúlása, földjeik fel- perzselése, egyszóval ellenállásuk gyengítése volt. Harcmodorukkal és kegyetlenségükkel csupán a tatárok vetekedtek, akik „Sohasem szoktak szabályos hadrendbe állni - szól egy korabeli feljegyzés - hanem szüntelenül körbeszáguldják az ellenséget, és lövöldöztek rá nyilakkal ... majd miután a kívánt helyre csalogatták az ellenséget, futás közben, gyorsan megfordultak a nyeregben és keményen nyilazni kezdenek az ellenségre, amivel nagy zűrzavart keltenek. Lovaik olyan tökételesen vannak idomítva, hogy valóban csodálatra méltó módon ide vagy oda lehet őket hívni akárcsak a kutyákat”2. Az egyre fenyegetőbb külső veszélyt, a török támadását a 16. század közepétől tovább súlyosbította a belső ellenségeskedés is amikor szinte egymást érték a felkelések. A helyi autonómia megvédésére hol a városok és vármegyék, hol a székelység fogott fegyvert szabadságjogaik biztosításáért. A meglévő társadalmi feszültségeket tovább fokozta a tény, hogy a székely nemesség is épp úgy igyekezett a közszékelyek jó részét jobbágysorba taszítani, mint ahogy azt tette a vármegyei nemes jobbágyaival. A fennálló ellentétek csakhamar nyílt lázadáshoz vezettek. Az 1562. évi általános támadást az 1595-1596. évi úgynevezett véres farsang követte, ahol a székelység „...a fegyverviselés jogán, véráldozatuk fejében ” hiába kérte, követelte elrabolt jogaikat és kiváltságaikat „ hogy így hű katonaként becsülettel szolgálhassa az országot”, csak megtorlásban volt részük3. 2 Marco Polo utazásai. Válogatta a bevezetőt írta és a jegyzeteket összeállította Dáné Tibor, Bukarest, 1986. 125-126. 3 Demény Lajos: Székely felkelések a XVI. század második felében. Budapest, 1976. 318