Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - TÜDŐS S. KINGA: Székelyföld - Egy különleges határvédelmi rendszer. A templomvárak a 16. századtól a 18. századig terjedő időszakban

A kedélyek bár megnyugodni látszottak Bethlen Gábor (1613-1629), Erdély legkiválóbb fejedelme, sőt még I. Rákóczi György (1630-1648) idejében is, de mindez rövid ideig tartott. II. Rákóczi György (1648-1660) ifjú fejedelemnek a lengyel trón iránti hatalomvágya újabb romlást hozott az országra.

Ráadásul akkor már nemcsak a török vagy tatár támadott s dúlt, rabolt s gyújtogatott Erdély-szerte, de a császári hadak fellépése is egyre fenyegetőbbé vált az ország népe számára. Ilyen körülmények között nehéz feladat volt a függetlenség biztosítása. Amikor a két nagyhatalom: a Porta és a bécsi udvar erőviszonyai kellőképpen felőrölték az ország belső ellenállását, az osztrák hadak végleg megszállották az országot. A török-tatár dúlást, amely évszázadokon át, mint a vihar futott végig hegyein-völgyein, a császár zsoldos katonái váltották fel. Ők lettek az urak város- és faluszerte, állandó zsarolásuk lett az élet váltságdíja minden erdélyi számára.

A történelem pergő eseményei tehát bőségesen szolgáltattak alkalmat arra, hogy számos 17-18. századi feljegyzésben még mindig úgy olvashatunk a templomerősségekről mind a gyakori harcok színhelyéről, ahol már nem feltétlen a török ellen, de a császári parancsot szolgáló katonák seregei elől vonultak fedezék alá a veszélyeztetett települések lakosai. A feketehalmi ütközet idején (1703. április 1.) amikor II. Rákóczi Ferenc pártjára állott székelyeket Ludwig Ferdinand Graven császári ezredes csapatai szétverték, Bussy- Rabutin gr. császári tábornagy parancsára Háromszéket is felégették, a „ bar- casági kastélyokban a háromszéki fő- s nemesemberek ládáit felpraedálván, nagy nyereséggel” tértek vissza Szebenbe jegyezte fel Cserei Mihály krónikaíró. Ez időben dúlták fel az udvarhelyszéki templomvárakat is, s ahol a „ várakban szorult nemességnek jovait találták, mind elpraedálták, a dersi, musnai, kacai, szászkézdi és más helyeken való kastélyokba berakott, urak, fő nemesemberek ládáit felhasogatták, számtalan gyöngyöt, követ, ezüst-, aranymarhát, köntösöket, házieszközöket találának, mind elvivék... ”4 5.

De nemcsak a katonaság fosztogatott. Az Erdély-szerte uralkodó zűrzavarban a császár esküdtjeként vagy Rákóczi híveként egyaránt dúltak és raboltak. A kuruc párti Donáth György nagyajtai házát a tordavidéki Balika László és a mezőségi Fekete Vaszily rablóvezérek támadták meg, s amit „ kaphattak, elvitték, magok - Donáth György és Pál — szerencséjekre a kastélyban háltanak, egyetmásoknak is a jova ott volt a kastélyban. ”s

4 Cserei Mihály: Erdély Históriája (1661-1711). Budapest, 1983. 340.

5 Uo. 447.

319