Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - SARUS KISS BÉLA: Egy hegyvidéki végvár katonai infrastruktúrája. Murány katonasága, építményei és fegyverzete
olyan magaslatok mellé építették, amelyeken a támadók ágyúkat állíthattak a falak töretésére).188 Pontosan idézi, hogy a falakat néhány helyen magasítani szükséges és a falak mellett található sziklát pedig le kell rombolni. Eltekint azonban attól a részlettől, amikor a várvizsgáló biztosok javaslataik végén sorrendet állítottak fel a szükséges építkezések között. Ők sürgetőbbnek tartották egy új magtár felépítését, mint a fegyvertár vagy a puskapor tárolására alkalmas épület építését. A biztosok szerint csak ezek után kerülhetett sor a közvetlen védelmet szolgáló falak magasítására és a szikla lebontására. Csorba az 1577. évi haditanácskozás anyagából is idéz, kihagyva a murányi várra vonatkozó részeket,189 amikor Murányra a következőket állapították meg: „ itt nincs szükség semmi új intézkedésre vagy építkezésre 190 Ezt követően egy 1780-as leírásból idézi Muránnyal kapcsolatban, hogy „...a szomszédos hegyhátakról be lehet lőni a várat, nehéz védeni azt. Ennek következtében már minden épület rommá vált benne, amit hamarosan az öreg várfal is követni fog. ”191 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy egy, a 18. század utolsó harmadából származó megállapítás, miszerint a várépületek már nem állnak, nem vonatkoztathatóak aló. század második felére, illetve a 17. század első éveire, amikor Murány hadászati szerepe miatt nagyobb figyelmet fordítottak a vár építményeinek állapotára. Murány 1549-es elesté- nek okát nem fekvésében kell keresni, sokkal inkább az egyenlőtlen feltételekben és a fegyelmezetlen védők magatartásában. A Habsburg katonai vezetés számára ezek a tanúságok nyilvánvalóak voltak, amit abból mérhetünk le, hogy Murány ezt követően a fegyverrel és élelemtartalékkal rendkívül jól ellátott várak közé tartozott, a benne szolgáló német katonák hűségében a mindenkori „bécsi királyok” pedig mindig megbízhattak. Úgy tűnik, hogy fekvése később, végvári funkciójának elvesztése után is fontos hadászati szerepre predesztinálta Murányt. Majd másfél évszád múlva 1702-ben, amikor sok egykori végvár lebontására, felszámolására készítettek javaslatot, akkor Murány azok között a várak között szerepelt, amelyeket inkább erődíteni kellett, és nem lebontani.192 188 Csorba Csaba szerint az ostromot Áldana vezette. Csorba, Vár és környezete 128. p. 22. lábjegyzet. 189 Uo. 107-108. p. 190 Geőcze, Hadi tanácskozások. 671. p. 191 Csorba, Vár és környezete 109. p. 192 Oross, Rendeletek a magyarországi várak lerombolásáról. 267. p 163
