Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - SARUS KISS BÉLA: Egy hegyvidéki végvár katonai infrastruktúrája. Murány katonasága, építményei és fegyverzete
hogy december 31-től számolva legkésőbb hat héten belül készpénzben kifizetik a katonaságot. A biztosok különféle okokból úgy látták jónak, hogy azt aláírják (a jelentés mellé esküjükről egy másolatot csatoltak). Ezt követően a biztosok elkezdhették azt a munkát, amiért valójában Murányba küldték őket. Az élésmesterrel közösen elkészítették a katonák elszámolását 1556. december 31-ig terjedően. Ebben mindegyik katona részére kiosztott élelem értékét kimutatták és mellékelték azt a kivonatot, melyet az élésmester készített a vár élelemkészletéről. Az élelemtartalékról megjegyezték, hogy az különösen azért fontos, mert az ellenség a kapu előtt áll. Véleményük szerint elkerülhetetlen, hogy amikor a Szepességbe vezető út biztonságos, akkor teremtsenek elő minden ellátmányt, mert ha ezt máskor teszik, akkor az dupla összegbe kerül és még az ellenség veszélyeztetésével is számolni kell. A továbbiakat illetően a biztosok arról írtak, hogy a katonák és a kapitány között nagy ellenségeskedést találtak. Ennek oka az, hogy amikor az uralkodó 60 puskást (haggenschützen) küldött az őrség megerősítésére, ezeknek a kapitány magasabb zsoldot állapított meg, mint a régi katonáknak. A biztosok úgy látták, hogy a kapitány és a legénység közötti ellentét akkora, hogy Dominies nem maradhat tovább a zsoldosok élén. Ugyanakkor a kapitány is kijelentette, hogy az uralkodónak Murány élére egy másik kapitányt kellene állítania, aki született német, sok más ok mellett azért is, mert ő hor- vát. Továbbá azért, mert ő már nem kíván tovább szolgálni, várja, hogy az uralkodó a szolgálatból elbocsássa. Felhozta azt is, hogy egészsége igencsak megromlott, így már nem is képes a további szolgálatra. A biztosok úgy látták, hogy nemcsak a kapitány, hanem a katonák pótlása is időszerűvé vált. Utóbbiak ugyanis a legmesszemenőkig sérelmezték azt, hogy közülük sokan már hét éve szolgáltak itt, de számukra még nem engedélyezett az uralkodó, illetve a kapitány szabadságot. A katonák kijelentették, hogy úgy szolgálnak Murányban, mintha rabok lennének. A biztosok szerint ha őket kifizetik, a katonák többsége el fog távozni. Ezért a legsürgősebben gondoskodni kell a katonák pótlásáról is. Végezetül a mustrát végző két biztos emlékeztette az uralkodót annak a 200 drabantnak a sorsára, akiket azidáig a kapitány saját költségén tartott. Kérik, hogy őket még egy hónapig alkalmazhassa, hogy a vár alattvalóit azok megvédhessék. A jelentés vége felé ismét arra kérik az uralkodót, hogy az általuk tett eskü miatt feltétlenül fizesse ki a murányiakat a rendelkezésre álló hat hét alatt. 131
