Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - R. VÁRKONYI ÁGNES: Kihívások és alternatívák. Dobó, Tinódi, Balassi
Mohács után nem omlott össze az ország, a népesség nem fogyott, sőt helyenként gyarapodott,5 és főurak, köznemesek, mezővárosiak és polgárok élénken kereskedtek. Oláh Miklós Hungária című művének (1538) állítását, hogy Magyarország tartja el hússal Velencét és a német városokat, az újabb tárgyszerű vizsgálatok igazolták; az 1540-es évek közepén a vámnaplók szerint a Királyi Magyarország kereskedelmi mérlege pozitív.6 A hegyaljai bor kezdi meghódítani a lengyel piacot. Dobót, a vállalkozó nemes urat testvéreivel kortársai az átlagosnál kapzsibbnak tartották.7 Az utókor szívesen marasztalta el az „önzés” vétkében mint általában a kereskedő, jövedelmező gazdálkodásra vállalkozó főurak és nemesek körét. A vállalkozó főurak típusát Illésházy István (1540-1609) testesítette meg. Illésházy fáradhatatlan üzletember, nyereséges kereskedő és patrióta politikus volt, a kincstárnak adott kölcsönei révén zálogbirtokokkal gyarapította vagyonát, s gazdasági vállalkozásaival hasznos operációkat folytatott. Majd Henkel Lázár külföldi vállalkozóval heves ellentétbe keveredett, koncepciós per áldozata lett, lengyelországi bujdosásából Bocskai hívta haza, s nyerte el a nádori tisztséget. Károlyi Árpád (1853-1940), az egyik legjelentősebb történetíró ma is érvényesen fogalmazta meg Illésházy jelentőségét: számító üzletember; a vagyonszerzés, a pénzkölcsönzés szenvedélye volt, de „ minden odakölcsönzött forinttal egy talpalatnyit sikerült neki a megmaradt darab-Magyarország drága földjéből conserválni, ” gabonaszállítmányaival „új erőt, új lelket öntött” a hazáért küzdőkbe.8 A régi magyar társadalom tagjai a legkisebbektől a legmagasabb rangúakig, hevesen ragaszkodtak a „tulajdon”-hoz. Dobót 1553 után erdélyi vajdai működéséről újabban feltárt dokumentumok az anyagi javakhoz, birtokhoz, jövedelemhez keményen ragaszkodónak mutatják. Vas Lászlónak, az erdélyi királyi jövedelmek főigazgatójának sok a panasza: működését akadályozza, kincstári jövedelmekhez ragaszkodik. 9 5 Dávid Géza: A simontomyai szandzsák a 16. században. Budapest, 1982. 6 Ember Győző: Magyarország nyugati kereskedelme a 16.század közepén. Budapest, 1988. - Gecsényi Lajos: Bécs és Magyarország kereskedelmi összeköttetéseinek történetéhez a 16.században. (Thököly Sebestyén felemelkedésének történetéhez.) Századok, 129 (1995) 4. 767-790. 7 Hóvári János: A hűtlen Dobó. Budapest, 1987. 13. 8 Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi pőre. Budapest, 1883, 22. 9 Oborni Teréz: Erdély pénzügyei I.Ferdinánd uralma alatt, 1552-1556. Budapest, 2002. passim. 12