Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

I. A FALUSI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGEK TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI ÉS TÖRVÉNYI KERETEI

A török kori pusztulás után az ország középső és déli vidékein a földbőség következtében újraéledt a szabad foglalás, amit pl. a szolnoki Tiszatájon 1730-1740 között az újraosztásos földközösségre való áttérés jellemzett.2 3 A magyarországi földközösség történetét összefoglaló Tagányi Károly munkájából ismerjük, hogy a XVIII. század elején „ Heves és Külső-Szolnok megyében a Mátra aljától kezdve le egészen Csongrád megyéig mindenütt közös határokat találunk. A szorosabb értelemben vett hevesi részen általában nyilas osztás volt szokásban”? Az 1715. és az 1720. évi országos összeírások földközösségre vonatkozó adatai alapján megállapítható, hogy a földközösség a XVIII. század eleji Magyarországon a virágkorát élte, Erdély pedig Tagányi szerint a „földközösség klasszikus földje” volt.4

A XVIII. század végére megszűnt a foldbőség, s így a Mária Terézia-féle úrbérrendezés következtében a jobbágytelkek szabályozásával elterjedt az egyéni birtoklású földhasználat. Ez és a földesurak allódiu- maik kiterjesztésére és elkülönítésére irányuló szándéka a XIX. század elejére együttesen szorította vissza a földközösséget a szántóföldek és a rétek esetében. A legelők, az erdők és a nádasok tekintetében előbb az 1836. évi VI. te. adott lehetőséget a földesúri és községi területek elkülönítésére, majd véglegesen az 1848-as jobbágyfelszabadítás szüntette meg a tradicionális földközösséget.5

A közös földhasználatnak máig nyomon követhető sajátos szervezeti kerete a közbirtokosság, amelynek több változata létezett az utóbbi évszázadokban.

A feudalizmus idején nemesi közbirtokosságot (compossessoratus) jelentett, amikor nem egy, hanem több földesúr kezén voltak egy település földjei és jobbágysága. Az ilyen közbirtokosság közös tulajdonlást és haszonvételt szolgáló gazdasági szervezet volt, amely a magyar nemesség önálló alkotása. Kezdetlegesebb formái a XVII. században önszerveződéssel alakultak ki, és csak a XVIII. században vált általá2 Soós Imre 1958. 11.

3 Tagányi Károly 1950. 25.

4 Tagányi Károly 1950. 37.

5 Nagy Janka Teodóra 2002. 97-98.

6