Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
I. A FALUSI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGEK TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI ÉS TÖRVÉNYI KERETEI
nossá. Léte az egyre inkább aprózódó nemesi örökségek miatt vált szükségessé. A közbirtokosság magában foglalta mindazokat a javakat, amelyeket nem volt érdemes fölosztani, mert gazdaságtalan egységek jöttek volna létre (szántóföld, kaszáló, rét). Hagyományosan közösen használták az erdőket, legelőket, halászóvizeket és a vadászati jogot, továbbá a királyi kisebb haszonvételeket (regálé), mint pl. a kocsmái tatást, a mészárszék tartását vagy a vásár- tartási jogot. Sajátos módon a nemesi belsőség, az ún. udvarhely (kúria) és tartozékai sohasem váltak a közbirtokosság részévé.6 A nemesi közbirtokosság tehát a közös vagyon birtokosainak a társulása. Hivatása elsősorban e közös vagyon használatának a szabályozása és ügyintézése volt. A compossessoratus főként a birtokos nemesség szervezete, de tagjai lehettek a jobbágyokkal nem rendelkező, egy teleknyi földdel (32 hold szántó) bíró ún. kuriális nemesek, valamint a részbirtokos főnemesi családok sarjai. A közbirtokosságok többsége egy településen belül helyezkedett el, de több falura kiterjedő közbirtokosságok is működtek.7 A közbirtokosságra vonatkozóan törvények a XIX. század végéig nem adtak szabályt, szervezeti formájukra, vagyonkezelésükre, képviseletükre a szokásjogilag befolyásolt megállapodások voltak az irányadók. A legtöbb helyen nem is készült valamilyen „alapokmány”, hanem az érdekeltek időről időre, öt-tíz évre meghatároztak bizonyos szabályokat, amelyeket önkéntesen kötelezőként megtartottak. Legfontosabb szerv a közgyűlés volt, amely hatáskörébe az alapvető kérdésekben való döntés tartozott, mint pl. a gazdasági ágak fejlesztése és használata, alkalmazottak félfogadása, a közös haszonvételek bérbeadása. A komposszesszorok az évente legalább egyszer megtartott közgyűlésen választották meg a legtöbb helyen hadnagynak nevezett vezetőjüket, az egyéb tisztségviselőket és az operatív feladatokat végző választmányt. Minden évben tartoztak elszámolni a közpénzekkel. A közgyű6 Tárkány Szűcs Ernő 1981. 516-519; Kállay István 1983. 101.; Paládi-Kovács Attila 2000. 143.; Kosa László 2001. 149. 7 Kása László 2001. 150. 7