Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
III. NEMESI KÖZBIRTOKOSSÁGOK HEVES MEGYÉBEN - 1. A nemesi közbirtokosságok szervezeti keretei, tisztségviselői
A fenti dokumentumok alapján a korábbi években a hevesi és az atkán nemesi közbirtokosságok történetét dolgoztuk fel egy-egy tanulmányban, illetve összefoglalás készült három dél-hevesi közbirtokosság működésének főbb sajátosságairól, valamint az állattartás szabályozása érdekében kifejtett tevékenységükről." A besenyőtelki nemes község alapja is a nemesi közbirtokosság, amely a XVIII. század közepétől a Szabó család osztatlan közössége. Megmaradt irataik alapján Alsó László már 1928-ban megjelentette „A nemesi község hatósága és szervezete” című példaértékű tanulmányát, illetve Török Katalin forrásközlése segíti a további kutatást.99 100 1. A nemesi közbirtokosságok szervezeti keretei, tisztségviselői A továbbiakban főként az atkári, besenyőtelki, hevesi, ivádi és nagyrédei nemesi közbirtokosság iratai alapján rekonstruáljuk a szervezetek történetét és mindennapi gyakorlatát. A fentebb közölt adatokból látható, hogy Heves megye többuras falvaiban a XVII. században és a XVIII. század első évtizedeiben teljes birtokközösség állt fenn a közbirtokosok között. Ez nemcsak a rétek, legelők, erdők és a regálék közös birtoklását, de a szántóföldek közösségét is jelentette. Ivádon már a török időkben földközösség volt, 1718- ban pedig Básti Pál erdőkövesdi jobbágy azt vallotta, hogy az ivádi határban lévő szántókat és réteket közösen bírják az Ivádiak, a Pálffyak és Gáli Márton. A közös birtoklás nehézségeit illusztrálja az ivádiak további példája. Amikor az Ivádi család az 1730-as évek végén Pétervásáráról Ivád pusztára - a későbbi Ivádra - költözött, a birtokon kevés volt a szántó. A szaporodó család ezen úgy segített, hogy a közös 99 Petercsák Tivadar 1998. 263-283.; 1999a. 311-328.; 1999b. 144-152.; 1999d. 237-242. 100 Alsó László 1928.; Török Katalin 1989. 284-327. 34
