Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
V. A KÖZBIRTOKOSSÁGOK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A HEVES MEGYEI FALVAK ÉLETÉBEN
majd a megyei törvényhatósági bizottság és az alispán hagyta jóvá. A községi vezetéstől elkülönülten megalakuló közbirtokosságok legelőrendtartását a közgyűlés fogadta el, majd a Megyei Közigazgatási Bizottság és a Földművelésügyi Minisztérium hagyta jóvá. A szervezési szabályrendeletek a vármegyei alispán jóváhagyásával léptek életbe. Az állattartás számára alapvető fontosságú tenyészállatok ügyében az 1940-es években több vármegyei szabályozás történt. Az apaállatokat évente rendszeresen ellenőrizte a vármegyei Gazdasági Felügyelőség, s ez alapján írta elő azok lecserélését. A közbirtokosságoknak ekkor felsőbb rendeletre már apaállat-gondozót kellett fogadni a legeltetési idényre a bikák és kanok mellé. Az 1940-es években alispáni utasításra kötelezővé vált az apaállatok biztosítása. A pásztorokat ugyan a közbirtokosság fogadta fel, de azoknak a törvény értelmében a falu bírája és a körjegyző előtt kellett fogadalmat tenniük, és a települési hatóságok vezették a pásztorok nyilvántartását is. Az 1930-as években már kötelező volt a pásztorok részére betegbiztosítást kötni, az 1940-es években pedig központi rendelet írta elő, hogy a közbirtokossági alkalmazottaknak fizetésül búza nem adható, azt részükre pénzben kell megváltani. A 167.000/1940. FM sz. rendelet pedig a kerülők és pásztorok legkisebb évi bérét 400 pengőben állapította meg. Törvény szabályozta a közbirtokosságok állami adófizetési kötelezettségét. Az erdővel is rendelkező társulatok számára az állami erdőhivatalok, a járási erdőfelügyelőségek engedélyezték az éves ütemterveknek megfelelően a fakitermelést. A kijelölésnél a közbirtokosság képviselői mellett mindig jelen volt a szakképzett erdész is. Az erdészeti hatóságok már a XIX. század végétől megkövetelték a közbirtokossági erdők folyamatos pótlását, a facsemetéket az állami csemetekertek biztosították. Az erdők védelmében az erdőhivatal nem engedélyezte a kecskék erdei legeltetését. A legeltetési társulatok, erdőbirtokosságok működését a települési önkormányzatok saját lehetőségeik szerint segítették. Általánosnak tekinthető, hogy a községi kisbíró dobolja ki a közgyűlés időpontját, ami a községházán kifüggesztett hirdetményből is megtudható. Egyébként 219
