Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
V. A KÖZBIRTOKOSSÁGOK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A HEVES MEGYEI FALVAK ÉLETÉBEN
a közbirtokossági közgyűlések helyszíne általában a községháza vagy az iskola. Néhol a községi önkormányzat azzal is segítette a közbirtokosságot, hogy átadta számára a községi földet, hogy annak bérbeadásával biztosítsák a tenyészállatok tartását. A központi és helyi szabályozások mellett a közbirtokosságok belső autonómiája és saját szabályrendszere tette lehetővé a település életében fontos gazdasági közösségek napi tevékenységét. A kisparaszti gazdaságok működését koordinálták a legelő- és erdőhasználat szabályozásával. A legfontosabb ügyekben (pásztorfogadás, a pásztorbér megállapítása, tenyészállat-vásárlás, legelőrendtartás, beruházások, egyes haszonvételek bérbeadása, költségvetés és zárszámadás, a fakitermelés rendje és a fa elosztása) a közgyűlés vagy a választmány határozott. A legelőnek és tartozékainak a karbantartását, illetve a közös rétek kaszálását, a széna betakarítását rendszerint közmunkában végezték a gazdák, és a részvétel tulajdonjoguk arányában mindenki számára kötelező volt. A nemesi és paraszti közbirtokosságok működésében számos hasonlóság figyelhető meg. Mindkét esetben a gazdaságosság és a praktikus szempontok alapján osztatlanul közös tulajdonban és közös használatban voltak a szétosztva nehezen kezelhető javak (erdők és legelők). Ezek hasznából mind a nemesek, mind a polgári korszak parasztjai birtokuk arányában részesedtek, és ennek megfelelően járultak hozzá a közös vagyon működéséből adódó költségekhez. Mindkét esetben a tagokat reprezentáló közgyűlés a legmagasabb szintű fórum, ez hozza a legfontosabb döntéseket. A napi ügyeket szervező és bonyolító választott tisztségviselők változó elnevezésekkel, de hasonló feladatkörei a nemesi közbirtokosságoktól kezdve a XX. század közepéig, illetve a közelmúltban alakult új erdőbirtokossági társulatokban napjainkig léteznek. A director vagy kormányzó a XX. században már elnök; a perceptor, számtartó előbb pénztámok lett, ma pedig gazdaság- vezető'; az erdő inspector vagy gondviselő' gazda az utóbbi száz évben mindenfelé erdő'gazdaként ismert. A nemesi közbirtokosságok szervezeti kereteit még nem törvény, hanem a szokásjog szabályozta. Ezzel szemben a paraszti közbirtokosságok, erdő- és legelőtársulatok működését az országos törvények be220
