Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
V. A KÖZBIRTOKOSSÁGOK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A HEVES MEGYEI FALVAK ÉLETÉBEN
új erdőbirtokosságokban a család nagysága, a közös erdővásárlásoknál pedig a megvett terület kiterjedése határozta meg az erdőjog mértékét. Az erdő- és legelőügyek több településre jellemző együttes szervezése jól példázza, hogy a megyénkben meghatározó állattartási ágazat érdekeinek rendelik alá az erdő hasznát. Ha a közbirtokosság anyagi gondokkal küzdött, akkor a szükséges pénzeszközöket részben a közös erdő fájából történő eladással, részben a tagokra erdő- és legelőjoguk arányában kivetett hozzájárulási díjból fedezték. A közös erdővásárlásokra pedig sokszor kimondtottan az új legelőterületek biztosítása miatt került sor. A paraszti erdő- és legelőközösségek legváltozatosabb formái léteztek megyénkben. Ezek tanulmányozása során megfigyelhető, hogy az osztatlan közös tulajdon használatának az alapját biztosító erdő- és legelőjog a szántóföldhöz tapadva öröklődött, ezáltal töredékjogokra osztódott. Ugyanakkor előfordult az egy évre vagy legeltetési idényre a közbirtokosságon keresztül bérbe adott legelőjog is. A közös erdőhasználat olyan archaikus elosztási módokat konzervált a XX. század végéig, mint a fa nyilas osztása, a nyílhúzással, vagyis a sorsolással történő faosztás máig élő gyakorlata, de a fából készült nyíl emléke is él vidékünkön. A paraszti közbirtokosságok, az erdő- és legelőtársulatok létét jogi szabályozás legitimálta. Országosan egységes mintaszabályzatukat az 1894. XII. te. határozta meg, s ez alapján voltak kötelesek jegyzőkönyvet és pénztámaplót vezetni. A helyi önkormányzattól, a politikai községtől függetlenül működött gazdasági közösségek 1949-ig a birtokos parasztság érdekvédő testületéi is voltak. Belső működésük alapján ezek a paraszti közösségek a tradicionális önkormányzatok sajátos típusai, amelyekben a jog normatív és egységesítő törekvése mellett - és sokszor ellenére - a helyi szokások és szokásjogi szabályok színezték, differenciálták a működésüket. A Heves megyei paraszti közbirtokosságok tevékenységük során rendszeres kapcsolatban voltak a helyi önkormányzattal, a vármegyei és állami hatóságokkal, erdészeti hivatallal. A XIX. század végén megalakuló gazdaközönségek vezetője még a községi bíró volt, a szabályzatot és legelőrendtartást a körjegyzővel együtt bíróként hitelesítette, 218
